Az autizmust általában három-négy éves korban állapítják meg az érintett gyerekeknél, amikor a szülők az első jeleket észlelik, bár utólag az is ki szokott derülni, hogy már korábban is tapasztaltak gyermeküknél árulkodó viselkedésformákat.

Az Archives of Pediatrics and Adolescent Medicine című szaklapban közölt felismerés segítheti az autizmus még koraibb diagnosztizálását, ami pedig lehetővé teheti a fejlesztés korábbi elkezdését.

Az eredményt publikáló tudósok kutatásaik során egy egészséges gyerekekből álló kontrollcsoport mellett olyan gyerekeket vizsgáltak, akiknél a normálisnál magasabb volt az autizmus rizikója, például azért, mert idősebb testvérük autista. A felmérés tárgya egyszerűen annyi volt, hogy a gyermekek reagálnak-e valahogyan a saját nevük hallatán.

Egyéves korukban a kontrollcsoport minden tagja kivétel nélkül átment a „név-teszten”, vagyis első vagy második hívásra reagáltak saját nevükre, míg a veszélyeztetettnek tartott gyerekekből álló csoport mindössze 86%-a teljesítette a tesztet. A kutatók ezután tovább folytatták vizsgálataikat a két csoport egy részének két éves koráig. Ekkorra azon veszélyeztetett gyerekek háromnegyedénél, akik korábban nem reagáltak saját nevükre, diagnosztizáltak valamilyen fejlődésbeni elmaradást.

A később autistaként diagnosztizált gyerekek 50%-a nem ment át az egyéves korban végzett teszten, a fejlődésben lemaradást mutató gyerekeknél ez az arány pedig 39% volt.

A kutatók hangsúlyozták, hogy az általuk javasolt egyszerű teszt rutinszerű alkalmazása önmagában nem alkalmas az autizmus diagnosztizálására, de jelezheti, hogy a kisgyermek érintett lehet, még ha szükségszerűen nem is jelenti automatikusan azt, hogy autista lenne. Ha a jelenség ismételten és következetesen fennáll, mindenképp érdemes további vizsgálatoknak alávetni a gyermeket, hogy minél hamarabb megkezdődhessen fejlesztése.