Ma Magyarországon kb. 5500 dializált vesebeteg él, de tízezer körül lehet azoknak a száma, akik bármikor művesekezelésre szorulhatnak. A dializált betegek egyik legnagyobb ellensége a foszfor, ami napról napra építkezve lerakódik az érfalakban, az erekben, a bőrben, az ízületekben, ezzel komoly szív- és érrendszeri, valamint mozgásszervi megbetegedéseket okozva. A dializált betegek közel 40%-ának magas a foszforszintje, és a fenti betegségek felelősek a dializáltak halálozásának 60%-áért. Ezért is életbevágó, hogy a művesekezelésre szoruló betegek minél több pontos információt kapjanak a magas foszforszint megelőzésének lehetőségeiről.

Az ételek foszfortartalma a döntő

Foszfort szinte valamennyi élelmiszer tartalmaz, közülük a legtöbbet – a dializált betegek számára elengedhetetlenül fontos fehérjék. A foszfát (a foszfor sója) jelenlegi tudásunk szerint nem vonható ki az ételekből. A kalciummentes foszfátkötő gyógyszer szedése mellett a dializált betegek számára egy speciális étrend, az úgynevezett PEP táplálkozási program betartása jelenthet megoldást a problémára, melyet a veseelégtelenség korai szakaszában kell elkezdeni, és segítségével elkerülhetők a szövődmények.

A PEP (Phosphat-Egység-Program) programot 2003-ban, Németországban dolgozták ki. A program német nyelvterületen azóta elterjedtté vált, és jó eredménnyel működik. Magyarországon 2006-ban egy amerikai gyógyszergyár két munkatársa, Novák Károly és dr. Vilimszky Zoltán támogatásával Oross Lajosné, Antal Csilla, Medveczki Katalin és Horváth Istvánné dietetikusok „magyarosították” ezt a programot, hiszen a német táplálkozási szokások jelentősen eltérnek a magyartól. A program alapelve, hogy az ételek foszfáttartalmát egységekben határozzák meg, így a betegek könnyen eligazodhatnak a számukra ajánlott és kerülendő élelmiszerek között; a bevitt foszfátmennyiség meghatározásával pedig a foszfátkötő gyógyszer mennyiségét is a diétához lehet igazítani.