Egy amerikai kutatásban egészséges felnőtt önkénteseket három éjszakán át alvás közben vizsgáltak, miközben álmukat minduntalan megzavarták. A résztvevők agyhullámait folyamatosan monitorozták, és amint mély álomba merültek volna, a kísérletvezetők felkeltették őket, egy éjszaka során 250-300 alkalommal is. Az önkéntesek ebből mindössze 3-4 alkalomra emlékeztek, de fáradtan és kábán ébredtek.

A kísérletben résztvevők 20-31 év közöttiek voltak, de úgy aludtak, mintha 40 évvel öregebbek lennének. A huszonévesek alvás közben 80-100 percig mutatnak lassú agyhullámokat, míg a 60 évesek kevesebb, mint 20 percig. Ha valaki elég sokáig alszik, de mégis fáradtan ébred, előfordulhat, hogy ez amiatt van, mert túl rövid a lassú agyhullámok időszaka, ami egyébként gyakori az alvási apnoéban szenvedők esetében.

A Proceedings of the National Academy of Sciences c. folyóiratban közölt eredmények szerint a megzavart alvás miatt sokat romlott a résztvevők szervezetében az inzulinfelhasználás, ugyanannyi cukormennyiség megemésztéséhez ugyanis több inzulinra volt szükség. Ez ugyanolyan hatást jelent, mint 10-12 kilónyi hízás. Korábbi tanulmányok már feltárták, hogy a túl kevés alvás megnövelheti a cukorbetegség és az elhízás kockázatát, ezúttal pedig az is bebizonyosodott, hogy az alvás rossz minősége is hasonló eredményeket hoz.