Yadin Dudai és kutatócsoportja kísérletük résztvevőit két csoportra osztotta aszerint, hogy fogékonyak-e vagy sem. A kísérlet elején mindkét csoport tagjainak levetítettek egy filmet, amely egy fiatal nő mindennapjait mutatta be. Egy héttel később hipnotikus állapotba hozták őket, közben pedig mágneses rezonanciás képalkotó eljárással (MRI) vizsgálták az agyműködésüket. A hipnotikus állapot elérése után a kutatók azt kérték az alanyoktól, felejtsék el a filmet, és csak egy bizonyos kulcsszó elhangzása után jusson eszükbe újra.

A hipnotikus állapotból való visszatérés után a kutatók kérdéseket tettek fel a filmről. A hipnózisra fogékony csoport tagjai – ahogy az várható volt – szinte semmire nem emlékeztek, emlékeik a filmről csak a kulcsszó elhangzása után tértek vissza.

Az agyműködés vizsgálata jelentős eltéréseket mutatott a hipnózisra fogékony csoportnál a nem fogékonyakhoz képest, különösen az agy nyakszirti, halántéki és prefrontális régióiban.

A kutatók egyéb árulkodó agyi aktivitási eltéréseket is megfigyeltek a kísérlet során, miközben a hipnózisra fogékony csoport megpróbálta előhívni emlékeit a filmről. A csoport tagjainak agyában néhány terület aktivitása megnőtt, néhány területé pedig jelentősen csökkent. A hipnózis megszűnésével a régiók aktivitása helyreállt.

„Nyilvánvaló a kapcsolat az agy ezen régióinak felül- illetve alulműködése, valamint a memória zavarainak – így például az amnézia – kialakulása között” – írják a kutatók a Neuron című szaklapban megjelent cikkben. „További kutatások során talán feltárhatjuk az agy „amnéziaközpontjait”, vagyis azokat a területeket, ahol az alul- vagy felülműködés miatt kialakul az emlékezetkiesés és az amnézia.”