A tanulmány a Journal of Vision különkiadásaként, „Tömegjelenség: látszólagos kapcsolatok, a környezet elnyomása és a figyelem” címen látott napvilágot. A kutatók a tömegjelenség fogalmával magyarázzák, hogy esetenként képtelenek vagyunk pontosan felismerni egy tárgyat a zsúfolt környezetben. Talán az agyunk egyik egyszerűsítő folyamata ez, melynek segítségével felfogjuk a pillanatonként felénk érkező vizuális információtömeget, de nem minden alkalommal értelmezzük azt.

A tömegjelenség talán felfedi látásunk egyik alapvető mechanizmusát, mellyel egységesítjük, vagy megszűrjük az információáradatot, és nagyobb egységekbe foglaljuk azokat, magyarázta Dr. Whitney, a tanulmány egyik szerzője. Az emberi látórendszert modellként használva hatékony, mesterséges látást is ki lehet alakítani.

A szerzők öt kísérlet során mérték fel, hogy a résztvevők mennyire képesek felismerni egy ismerős arcot vagy épületet egy túlzsúfolt képen. Az arcok felismerése sokkal bonyolultabbnak bizonyult, amikor a felismerendő arcot fejjel felfele álló arcok vették körül, ugyanúgy, ahogy a való életben. Ez a jelenség nem állt elő házak esetében, vagy ha a felismerendő arcokat fejjel lefelé helyezték a képre. Az eredmények azt mutatják, hogy egy arcot megtalálni a tömegben nehéz, mert az egy irányba mutató arcok zavarják egymást.

Ezt az eredményt már korábbi, ferde egyenesekkel és élekkel végzett kísérletek során is megállapították. Az arcok azonban összetett formák, kiemelten fontos szerepük miatt különleges helyük van az agyunkban. Más tárgyakkal ellentétben nem vonalak és élek összességeként ismerjük fel őket, hanem holisztikusan, egyetlen alakzatként.