A zsírok, mégpedig a vérzsírok (lipoproteinek) csoportjába tartozó koleszterin mennyiségének 80%-a a májban termelődik, 20%-a pedig táplálékkal kerül szervezetünkbe. A koleszterin [0]fontos alkotóeleme a sejtmembránnak, számos hormonnak (főként a mellékvese által termelteknek és a nemi hormonoknak), valamint az emésztésben részt vevő epesavaknak. Emellett lebomlása és átalakulása során energiát szolgáltat, tápanyagul szolgál egyes sejtek működéséhez, és szerepet játszik a D-vitamin előállításában.

A jó és a rossz koleszterin

A koleszterinfélékre egyaránt jellemző, hogy vízben és a vérben rosszul oldódnak, ezért a vérben ún. szállítófehérjékhez kötődve vannak jelen. Sűrűségük azonban már eltérő lehet, és ennek révén viselkedésük is különböző – ez alapján szokás „jó” és „rossz” típusát megkülönböztetni.

Az alacsony sűrűségű LDL (low density lipoprotein) a „rossz” koleszterin. Ez a koleszterint a májból a sejtek felé szállítja, hogy azok működését tápanyagként szolgálja. Az LDL túl maga szintje azért káros, mert a sejtek által fel nem használt koleszterin lerakódik az erek falán, ezáltal keménnyé és merevvé teszik azokat, és szűkíti az erek keresztmetszetét – vagyis érelmeszesedést és -szűkületet okoz, amelyeknek olyan súlyos következménye lehet, mint például a szívinfarktus.

A magas sűrűségű HDL-t (high density lipoprotein) szokás „jó” koleszterinnek nevezni. Ez kivonja a vérből a felesleges koleszterint, és visszaszállítja a májba, ahol abból többek között epesavak képződnek, amelyek a táplálék emésztését segítik elő. Ez a koleszterinféle tehát ellensúlyozza a rossz koleszterin hatását és védi az ereket, éppen ezért egészségünk szempontjából nem mindegy, hogy vérünkben melyik koleszterinből mennyi található meg.