1985-ben az akkor 35 éves brit férfi kedvenc kürtjén játszott éppen, amikor észrevette, hogy valami nem stimmel. „Úgy éreztem, mintha a kürt által keltett hangok a fejemben visszhangoznának” – nyilatkozta a most 58 éves McLeish. „Később észrevettem, hogy a saját hangommal is ugyanez történt. Mintha az agyamból jöttek volna a felerősített hangok, egyszerűen kibírhatatlan volt.”

A furcsa tünetek nemhogy elmúltak volna, de a hangok egyre erősebbek és kibírhatatlanabbak lettek. A vonatok és az elhaladó autók zaja szinte őrjítően hatottak rá, a fülzúgás is állandóvá vált, ráadásul hamarosan a látással is meggyűlt a baja. Az erős hangok miatt szemei gyakran akarata ellenére mozogtak, így előfordult, hogy egy telefonbeszélgetés során nem tudta irányítani a szemmozgását.

A diagnózis és a lehetséges gyógymód utáni hosszú éves kutatás, három sikertelen műtéten és jó pár kezelés után a megoldást McLeish egy internetes keresés során találta meg: kiderült, hogy egy ritka betegségben, úgynevezett felső-kamrai dehistentiában (SCD) szenved.

A belső fül csontos, idegvégződésekkel teli kamrákból áll, melyeket folyadék tölt ki. Ahogy mozgunk, a folyadék velünk együtt mozog és információkat küld a szemnek, hogy az kövesse a mozgásunkat. Ez a mechanizmus felelős egyensúlyunk megtartásáért is. A betegség következtében a felső kamrát az agytól elválasztó kis csont elvékonyodik, így a folyadék hozzáér az agyhoz, közvetlenül oda továbbítva a hangokat.

A diagnózis felállítása után egy műtét során megvastagították a felső kamra falát a koponyából szerzett szövetekkel, és az eredmény nem is maradt el: McLeish hallása – minden várakozását felülmúlva – 23 után újra a régi.