Azanyaság generációkon átívelő változásaival foglalkozik az a brit tanulmány, melynek egyik megállapítása szerint a nagyszülők manapság aggódva figyelik, ahogyan lányaik gyermeket nevelnek.

Az 50-es, 60-as és 70-es években a szülők gyerekneveléssel kapcsolatos hozzáállása sokkal nyugodtabb volt, a modern szülőkre ezzel szemben hatalmas nyomás nehezedik a tekintetben, hogy gyermekeik életét minden szempontból aprólékosan szabályozzák. Rachel Thomson a tanulmány társszerzője szerint a 20. század közepén anyává vált nők nem szembesültek azzal a kényszerrel, hogy gyerekeiket minden létező különórára beírassák, és az sem volt elvárás, hogy minden, a kicsik fejlődésével kapcsolatos témában otthon legyenek, ráadásul még ügyesen egyensúlyozzanak a család és a munka között.

A professzornő kutatása során első gyermeküket váró nőkkel beszélgetett, majd egy év elteltével újra megkereste őket, ezúttal a családjuk körében. A megszólaltatott nagymamák egybehangzó véleménye szerint lányaik a választási lehetőségek hatalmas túlkínálatával szembesülnek, ami azzal jár, hogy elbizonytalanodnak saját döntéseik helyességében, és a gyermeknevelés versennyé válik. A nagyik szerint ráadásul a mindennapok intenzívebb ritmusa azt is kiváltja, hogy az anyák követelőző gyerekeket nevelnek.

A tapasztalatok szerint a változások azzal is járnak, hogy a nők egy része az édesanyját már nem tekinti hiteles forrásnak, ha a gyerekeivel kapcsolatos tanácsra szorul, és helyettük inkább szakértőkben, könyvekben, és internetes forrásokban bíznak – állapította meg a tanulmány.