Négy perc nagy idő: míg kenu-1-ben 1000 méteres távon ezalatt az aranyérem megszerzése a cél, addig a mindennapokban egy ember életben tartását jelentheti. Hiszen a 4 percen belül megkezdett újraélesztés és defibrillálás az életet visszahozhatja.

Dr. Kiss Róbert Gábortól a Magyar Kardiológusok Társaságának főtitkárától arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a nagy fizikai, szellemi és érzelmi megterhelés hogyan hat a szervezetre.

A sportolást nem kell feladni

A testedzés, a rendszeres sport, a rekreációs tréning az egyik legfontosabb módszere a szív és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, a cukorbaj, az elhízás és a pszichés zavarok megelőzésének. Nem szabad, hogy a jelen tragikus esetből bárki azt a következtetést vonja le, hogy a sportolás, a saját testünk edzésben tartása veszélyes. Természetesen érdemes kizárni a fent említett, megelőzendő betegségek egyikének-másikának jelenlétét, különösen, ha már felnőttkorban kezdjük, vagy újrakezdjük a sportolást. Ilyenkor is lehet sportolni, de az orvos meghatározza a terhelési küszöböt, az úgynevezett tréningpulzust, melynél nagyobb terheléssel járó sportot ne végezzünk.

És az élsport?

Napjaink élsportja a fantasztikus emberi teljesítmények csúcsán jár. Az élsport csodálatos és fontos dolog, hiszen a szurkoláson túl testünk „becsületét”, egészséges testünk fontosságát is szemünk előtt tartja a mai, egészségtelen világban.

Az élsportolók között azonban sajnálatosan egyre gyakoribbak a szív és keringési tragédiák. Ez kétségtelen módon összefüggésben van azzal az emberi testünk határértékeinek közelében végzett csúcsterheléssel, ami nélkül világraszóló eredmény elérni már nem lehet. A sportolók orvosi vizsgálatainak technikai hátterét fejleszteni kell. A XXI. század orvosi technikájával, a szív CT vizsgálattal ki lehet mutatni lényegében minden tünetmentes strukturális zavart, életveszélyes szívfejlődési rendellenességet, illetve koszorúér-betegséget. A ritmuszavar-hajlam kimutatása azonban még a modern technika igénybevételével sem sikerül minden esetben.