A Harvard Egyetem kutatói olyan 8-11 év közötti iskolásokat vizsgáltak, akik egy csoportja legalább három éven át vagy zongorázott vagy vonós hangszeren tanult, másik részük viszont nem tanult hangszeres zenét. A gyerekek mindkét csoportjának volt heti 30-40 perces iskolai zeneórája, de a hangszeres csoport tagjai emellett hangszeres magánórákat is vettek (átlagban heti 45 percben), és otthon is gyakoroltak.

A Dr. Gottfried Schlaug és Dr. Ellen Winne vezetésével zajló vizsgálatok során a várakozásoknak megfelelően kiderült, hogy a hangszeren tanuló gyerekek jobban teljesítettek abban a két készségben, ami kapcsolódik a zenei képzéshez: a hangok megkülönböztetése és a kézügyesség.

Meglepetésnek bizonyult viszont az, hogy ezek a gyerekek olyan feladatokban – verbális feladatokban és vizuális mintakiegészítésben – is ügyesebbnek bizonyultak, melyek látszólag nem kapcsolódnak a zenéhez. Minél régebb óta tanult a gyerek hangszeren játszani, annál jobb eredményeket ért el.

Úgy tűnik tehát, hogy a hangszertanulás nem csak a specifikusan célzott területeket fejleszti, bár az egyelőre nem tisztázott, hogy van-e ok-okozati viszonyt a hangszeres zenei képzés, a gyakorlás intenzitása és a kognitív képességek fejlődése között.