A szervezetet felépítő sejtek a felszínükön lévő receptorfehérjék segítségével képesek kommunikálni egymással és a külvilággal. Ez bizonyos anyagok, például hormonok segítségével zajlik, melyek serkentik vagy gátolják a receptorokat, ezzel befolyásolva a sejtek működését. A receptorokhoz testidegen anyagok, mint a gyógyszerek, is kötődhetnek, meghatározott sejtválaszt indukálva. Korábban tudósok már feltételezték a táplálékot felismerni képes receptorok jelenlétét, de bizonyítékot még nem találtak rá.

A receptorok mellett a sejtek felszínén transzportfehérjék is találhatók, melyek képesek a tápanyagot a sejthártya külső oldaláról a sejtbe szállítani. Olyan fehérjéket is felfedeztek, melyek receptor és transzporter (ún. transzceptor) funkcióval egyaránt rendelkeznek, így egyszerre képesek érzékelésre és szállításra.

A VIB kutatóintézet és a belga Leuveni Katolikus Egyetem kutatói, Griet Van Zeebroeck és kollégái fedezték fel elsőként, miként is működnek a transzceptorfehérjék. A Gap1 névre hallgató fehérje aminosavakat (a fehérjék építőelemei) szállít a sejt belsejébe, miközben a hormonokkal megegyező módon közvetít információt a sejt számára, jelezve, hogy a sejt környezetében tápanyagok vannak jelen. Ez a transzceptor ugyanazt a kötőhelyet használja a táplálék felismerésre és annak megragadására, hogy aztán a sejtmembránon átszállíthassa.

A kutatók élesztőgombán (Saccharomyces cerevisiae) végezték kutatásukat, melynek sejtjei rendkívül hasonlítanak az emberi sejtekre, de sokkal könnyebben kezelhetők. Igen gyakran az élesztőben felfedezett fehérjék hasonló variánsai emberi sejteken is megtalálhatóak.

A gyógyszerek körülbelül felét veszik fel a sejtek receptorokon keresztül, melyek a gyógyszerek elsődleges célpontjai. Amennyiben bizonyítást nyer, hogy a transzceptorok az emberi sejteken is megtalálhatók, új gyógyszerek kifejlesztése válhat lehetővé, melyek elsősorban az anyagcserezavarokat érintő betegségek gyógyítását célozzák.