Az egyedülálló magyar vizsgálat alapján 2010-ben indulhat egy szélesebb adatbázis létrehozását célzó európai monitoring-hálózat, amelyről Czeizel Endre genetikust kérdeztük.
Terhesség és gyógyszerek
– Az állatkísérletek eredményei nem alkalmasak a kockázatok értékelésére. A Contergan a patkányoknál nem okozott rendellenességet, embernél viszont súlyos végtaghiányt eredményezett. Az Aszpirin a patkányoknál súlyos anomáliát vált ki, embernél pedig semmilyen rendellenességet nem okoz – bocsájtja előre a neves genetikus.
Terhesség alatt gyógyszereket korlátozottan bár, de alkalmaznak. A klinikai dózis igen kicsi, s így nehéz megmondani, hogy okoz-e a készítmény valamilyen rendellenességet, vagy csupán véletlen egybeesésről van szó. Ezért a gyógyszerek nagy része előbb-utóbb „gyanúba” keveredik, így nem javasolják, hogy várandós szedje őket, különösen a terhesség első időszakában.
– Szükségtelenül nem is szabad gyógyszert szedni, csakhogy azt látom, – s ez nem csupán az én véleményem, volt egy ilyen irányú európai kutatás is –, hogy sokkal nagyobb kárt okoz, ha indokolt esetben sem merik kezelni a terhest. A 39 fokos láz a második-harmadik hónapban 30 százalékkal növeli a fejlődési rendellenesség gyakoriságát, ám ha a várandós szedne lázcsillapítót, ezt a rizikót teljesen ki lehetne küszöbölni – hangsúlyozta Czeizel doktor, aki 1979-ben lett „érzékeny a témára”, amikor egy-két olyan várandós kereste meg, aki a terhesség alatt öngyilkosságot kísérelt meg gyógyszerekkel.
– Orvosuk a terhességmegszakítást javasolta, mondván, hogy a gyógyszerek miatt a magzat súlyos ártalmakat szenvedett. Én nem voltam biztos ebben, mert úgy vélem, a gyógyszerek terhesség alatti ártalmait eltúlozzák. Másrészt akkor ébredtem arra rá, hogy ez egy modell a gyógyszerek teratogén (a magzatot károsító – a szerk.) ártalmainak vizsgálatára – ismertette az előzményeket a genetikus.
Árt-e a túl sok tabletta?
A kutatás három részből állt: 1980-ban Czeizel Endre munkatársai 1960-ig visszamenően átnézték a budapesti Erzsébet Kórházba öngyilkossági kísérlet miatt felvett összes nő adatait. Mint kiderült, köztük elég sok volt a várandós. A második szakaszban, 1980 és 1984 egy pszichológus beszélgetett a kórházba szállított összes szülőképes korú nővel. Az első periódus vizsgálati anyagába csak azok adatai kerültek, akiken látszott, vagy elmondták, hogy terhesek. A kutatás harmadik, 1985 és 1994 közötti szakaszában terhességi tesztet is végeztek.
A vizsgálat érdekes összefüggéseket mutatott ki: míg korábban úgy vélték, hogy a legtöbb terhes a harmadik hónapban kísérel meg öngyilkosságot, a vizsgálat során az derült ki, hogy sokkal korábban, az ötödik héten, ami Czeizel Endre szerint érthető. Ilyenkor szerez tudomást a lány a nem kívánt terhességről, amit bevall a barátjának. A fiú szakít vele, a családja pedig kitaszítja a lányt, aki végső elkeseredésében követi el szörnyű tettét.
Összesen 1044 értékelhető eset volt, közülük 411 nő szülte meg gyermekét. A kutatók 367 gyereket tudtak megvizsgálni, akiknek 2 kétéves koráig követték nyomon testi és értelmi fejlődésüket. A kutatók arra számíthattak volna, hogy a mérgező dózisok komoly anomáliákat okoznak, meglepetésükre azonban mindössze egy gyógyszer esetében lehetett igazolni a fejlődési rendellenességek megnövekedett gyakoriságát. Igaz, volt egy olyan készítmény, amely visszafogta a magzat súlygyarapodását. A legtöbb, 112 várandós az öngyilkosságot diazepammal kísérelte meg, amelyet nem ajánlanak terheseknek, mivel a magzatnál – úgymond – ajak- és vagy szájpadhasadékot okoz.
– Volt, aki 180 tablettát vett be, a többiek pedig 60-80 szemet, a gyerekeknél azonban semmivel sem volt több a rendellenesség, mint az átlag, s egyetlen esetben sem fordult elő az ajakhasadék - mond ellent e feltételezésnek Czeizel Endre.
A phenobarbital esetében, amely a második „legnépszerűbb” szer volt, s amelyet szintén nem javasolnak terheseknek, szintén nem tudtak kimutatni semmiféle rendellenességet. Egyetlen készítménynél, a nitrazepamnál volt magas, 30 százalék a fejlődési rendellenesség gyakorisága – ha nagy adagban vették be.
– Mindegyik kötőszöveti rendellenesség volt: dongaláb, csípőficam, veleszületett sérv – tudatta a genetikus.
Nemzetközi monitoring-hálózat a magyar kutatás alapján
Czeizel Endre és munkatársai kutatásainak a közelmúltban a Toxicology and Industrial Health című nemzetközi szaklap a különszámát szentelte, amelyben 12 tanulmány kapott helyet.
– A kiadvány megjelenése után az Egészségügyi Világszervezet európai regionális irodájából kerestek meg. A végleges álláspont kidolgozásához ugyanis nagyobb esetszám kellene és több országból, hogy ne csupán a hazai sajátosságok érvényesüljenek, s ne csak a Magyarországon alkalmazott gyógyszerek szerepeljenek a vizsgálatban. Jelenleg egy nemzetközi monitoring-hálózat létrehozásán dolgozunk, hogy sokkal biztosabb álláspontot dolgozhassunk ki. Az Erzsébet Kórházban visszamenőleg most dolgozzuk fel az 1995 és 2008 közötti adatokat. A reményeink szerint 2010-ben induló európai projektnek lenne egy orvosi része, hogy próbáljunk meg segíteni a válsághelyzetbe került terheseken, s minél több magzatot megmenthessünk. A kutatás szempontjából pedig lenne egy modell, amely biztosabban jelezné, hogy egy gyógyszer árt-e a magzatnak, vagy sem – ismertette a célokat Czeizel Endre.