A súlyos traumát – háború, szexuális zaklatás, kínzás – átélt betegek gyakran szenvednek poszttraumás stressztől, amelynek leggyakoribb tünetei a szorongás, érzelmi kitörések, rémálmok, alvási gondok, amnézia és bűntudat. A legtöbb betegnél ezek a tünetek maguktól elmúlnak, néhány páciensnél azonban idővel krónikussá válhatnak. A poszttraumás stresszt leggyakrabban gyógyszeresen és pszichoterápiával kezelik.

A pszichoterápia során rendszerint szembesítik a pácienst az átélt traumával, és meggyőzik, hogy a traumás emlékek már nem jelentenek veszélyt rá, így a beteg lassan megtanul együtt élni az átélt borzalmakkal.

„Rengeteg bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy a pszichoterápia az egyik leghatékonyabb módja a poszttraumás stressz kezelésének, mégis sok páciens csak gyógyszeres kezelésben részesül. A szorongás és depresszió elleni szerek azonban gyakran csak rontanak ezeknek a betegeknek a helyzetén” – nyilatkozta Pål-Ørjan Johansen, a Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem pszichológusa.

Dr. Johansen és kollégája, Teri Krebs neurobiológus rájöttek, hogy ha a pszichoterápia során orvosi ecstasyt, azaz MDMA-t (3,4 metiléndioxi-N-metil-amfetamin) alkalmaznak, a páciensek sokkal hamarabb lépnek a gyógyulás útjára, mint a hagyományosan kezelt betegek. A szer hatására sokkal nyitottabbá váltak és képesek voltak hamarabb feldolgozni az átélt traumát, mint azok a páciensek, akiknél nem alkalmaztak ecstasyt.

„Az MDMA növeli az agy oxitocinszintjét, amely hormon fontos szerepet játszik a kapcsolatok kiépítésében és a bizalom kialakulásában. A szer hatására tehát a beteg jobban megbízik orvosában, és hamarabb képes túllépni a problémáin” – nyilatkozta Dr. Johansen.

Emellett az orvosi ecstasy növeli az agy félelemfeldolgozásért felelős területének aktivitását is, ezáltal csökkenti a stresszt és segít az átélt élmények lezárásában. Bizonyos stresszhormonok, mint a nonadrenalin és a kortizol is jobban termelődnek az MDMA hatására, ez pedig hosszú távon a félelem és a szorongás csökkenéséhez vezet.