A San Franciscó-i Kalifornia Egyetem kutatói olyan 30 év feletti, túlsúlyos, illetve elhízott nőket vizsgáltak, akiknél hetente legalább tíz inkontinenciás epizód fordult elő. A résztvevők kétharmadánál diétát, testmozgást és magatartásterápiát alkalmaztak, míg a többiek által alkotott kontrollcsoport csak egy rövid oktatásban részesült a fogyásról, a mozgásról és az egészséges étkezésről.

Az első csoportban lévők testsúlyuk 8 százalékát adták le, átlagban 8,5 kilogrammot, míg a kontrollcsoport 1,6 százalékot, átlagosan 1,5 kilogrammot fogyott. Hat hónap elteltével az aktívan fogyókúrázóknál 47 százalékkal csökkent az inkontinenciás epizódok előfordulása, míg a kontrollcsoportban csak 28 százalékkal. Az aktívan fogyóknál csökkent az úgynevezett stressz-inkontinencia előfordulása, amely a vizelet nevetés, köhögés vagy tüsszentés közbeni elcseppenését jelenti, ám nem történt csökkenés az úgynevezett késztetéses inkontinencia terén, mely hirtelen vizelési ingerrel jár.

„A súlycsökkenés miatt csökkent a hólyagra nehezedő terhelés” – magyarázta Dr. Leslee Subak kutatásvezető, hozzátéve, hogy inkontinencia esetén a fogyásnak kellene az elsőként választandó kezelésnek lennie. Dr. Janet Tomezsko, a chicagói Northwestern Memorial Hospital nőgyógyászati urológia osztályának vezetője is támogatja a fogyást, továbbá kismedencei gyakorlatokat is javasol az inkontinencia ellen.