Helen Fisher antropológus, a 'Miért mi: a romantikus szerelem természete és kémiája' című könyv szerzője úgy véli, hogy „egy csók valóságos információrobbanás, amelyet a felek kölcsönösen küldenek egymásnak”.

„A csók alapvetően az összeférhetőség felbecsülésének eszköze. Az agykéreg vastag része hivatott felfogni azokat az érzéseket, amelyek az ajkaktól, az orcáról, az orrtól, a nyelvtől érkeznek. Tizenkét koponyaideg közül öt a száj körüli információkat gyűjti össze.” A tudós szerint amikor valaki csókolózik, valóban „érzi” a másikat, „tehát egy csók nem csupán csók, hanem annak a módja, hogy megtudjuk: kik vagyunk, mit akarunk egymástól és mit adhatunk egymásnak.”

Gordon Gallup, az Albanyi Egyetem evolúciós pszichológia tanára még ennél is tovább megy. „A csók pillanatában vannak olyan magasan vezérelt mechanizmusok, amelyek felmérik az egészségi állapotot, a szaporodási készséget és a genetikai összeférhetőséget. Tehát az, ami a csók pillanatában történik, eldönti, hogy mennek-e a dolgok, vagy sem.”

Úgy tűnik, a fiatalok is egyetértenek a tudományos megállapítással. Az Albanyi Egyetem diákok közti felmérése szerint a fiúk 59, a lányok 66 százaléka elismerte: elvesztette az érdeklődését egy olyan személy iránt, akit az első csók után vonzónak talált – nyilván azért, mert a csók üzenetei „nem oda mentek, ahová kellett volna” – olvasható a La Repubblica című olasz lap tudományos mellékletében.

Tehát a biológiai affinitás minden? Azért Fisher figyelmeztet: a szaporodás, a szilárd pár születése nemcsak a csóktól függ. Vannak más elemek is, amelyek szerepet játszanak abban, hogy két szerelmes csak egy kalandot akar átélni, vagy pedig egész életüket együtt akarják tölteni. „Az agy három rendszert fejlesztett ki: az első a szexuális indíttatás, a második a romantikus szerelem, a harmadik pedig a nyugalom- és biztonságérzés, amely egy hosszú kapcsolatban jelentkezik. Ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni” – mondta az amerikai kutató.