Félszáznál több olyan betegség ismert, amely nehezen csillapítható bőrviszketéssel jár. Így az AIDS-ben és a Hodgkin-kór [0]ban szenvedőknél a bőrviszketés nem egykönnyen csillapítható úgynevezett antihisztaminszerekkel és szteroidkészítményekkel.

A kutatók már korábban kimutatták, hogy amennyiben viszketést keltő szerek érintkeznek a bőrrel, a gerincvelőben az úgynevezett spinothalamicus pálya (idegrostköteg) aktiválódik. Ez a pályarendszer közvetíti a hő-, fájdalom és bőrfelületi tapintási impulzusokat a köztiagyban lévő szürke magkomplexushoz, a thalamushoz.

A kutatást irányító Glenn Giesler, a Minnesotai Egyetem kutatója szerint a viszketés a fájdalom egyik formája, s mindmáig nem volt világos, hogy a vakarózás miként csillapítja ezt a kellemetlen érzetet. „Azt akartuk kideríteni, hogy miként működik a vakarózás” – magyarázta Giesler, aki csoportjával majmokon végzett kísérleteket.

A kutatók apró elektródákat erősítettek azon idegekre, amelyek a bőrviszketés impulzusait továbbították az agyba. Ezután a majmoknak olyan szert fecskendeztek a bőrűk alá, amely viszketést váltott ki. Amikor az állatok elkezdték vakarni az érintett bőrfelületet, a „viszketésimpulzusok” mintegy „varázslatra” eltűntek.

A vakarózás által megszűnt a gerincvelő idegsejtjeinek stimulálása, amelyek 20-30-40 másodpercig nem küldtek impulzusokat az agyba. Ennyi időre szabadítja meg a vakarózás az embert a viszketéstől. „Ez azt jelenti, hogy a gerincvelő ezen neuronjait mintegy lekapcsoljuk a vakarózással” – magyarázta Glenn Giesler.

A mechanizmus további kutatása révén a kutatók reményei szerint olyan esetekre lehetne terápiát kidolgozni, amikor az antihisztamin-készítmények nem csökkentik a viszketést.