A távol-keleti ország a százezer lakosra vetített 23,7 öngyilkosságával a WHO rangsorában az elsők között szerepel. (Magyarország huszonhattal még „előkelőbb” helyet foglal el, míg Németországban évente százezer emberből csupán tizenhárom vet véget életének önkezével.)

Egy 1990-es texasi vizsgálat, amely az ivóvíz lítiumtartalmát az öngyilkossági rátával hozta összefüggésbe, arra ösztönözte most az Oita és a Hiroshimai Egyetem kutatóit, hogy elemezzék a szigetországban rendelkezésre álló ivóvíz lítiumtartalmát.

A lítium az emberi szervezet számára nem nélkülözhetetlen elem, és csak igen csekély mennyiségben van jelen benne. Sói előfordulnak a természetben, és az orvostudomány is alkalmazza depresszió és bipoláris zavar (mániákus depresszió) kezelésére.

A kutatók tizennyolc japán község ivóvizét vizsgálták meg és hasonlították össze a helyi öngyilkossági rátákkal. A magas lítiumtartalmú ivóvízzel rendelkező községek öngyilkossági rátája jelentősen alacsonyabb volt azokénál, ahol alig észleltek lítiumot a vízben. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a parányi adagok ivóvízből történő fogyasztása döntő szerepet játszik az öngyilkosságok féken tartásában.

A British Journal of Psychiatry című lapban közölt cikkükben közvetetten azt javasolták a kutatók, hogy az öngyilkosságok megelőzése érdekében lítiumot lehetne adagolni az ivóvízhez, ám arra is felhívták a figyelmet, hogy a kérdést több oldalról is körbe kell járni, hiszen a lítium magasabb dózisban mérgező is lehet.