Illinois állambeli lakosok bevonásával készült vizsgálat alapján a kutatók megállapították, hogy a városlakók esetében később kerülhet felfedezésre az emlő-, vastagbél-, tüdő- és prosztatarák. E késői stádiumú rákok gyakorisága Chicagóban bizonyult a legmagasabbnak, ami az elemzés legsűrűbben lakott és legvárosiasabb területe volt. A népsűrűség csökkenésével és a vidékiesedés fokozódásával fokozatosan javult a helyzet.

A vastagbél- és prosztatarák felfedezésének időpontját jelentősen befolyásolta a kor és a rassz, míg az emlőrák esetében ez a két tényező kisebb szerepet játszott. A városi feketék esetében gyakori a késői diagnózis, szemben a vidéken élő idősekkel, akik valószínűsíthetően gyakrabban járnak orvoshoz, aminek következtében átesnek a koruknak megfelelő szűrővizsgálatokon. A tüdőrák felismerésében adódó földrajzi különbségeket egyáltalán nem magyarázta a kor és a rassz.

A kutatók az Illinois Állami Rákregiszter 1998-2002 közti adatait vizsgálták át. Az eredmények alapján sürgető szükség van a városi szűrőprogramok és egészségnevelő kampányok kezdeményezésére, melyekkel a legveszélyeztetettebb környékeket kell megcélozni – írják a Cancer című szaklapban megjelent cikkükben Sara L. McLafferty (Illinois Egyetem) és Fahui Wang (Louisianai Állami Egyetem).