Az alapok: kézmosás és a wc-papír helyes használata
Reméljük, hogy a legtöbb olvasó értetlenkedve húzza fel a szemöldökét e sorok olvastán, hiszen a higiéné legalapvetőbb szabályai magától értetődőek számukra.
A kézmosás a mellékhelyiség használata előtt és után is javasolt, hiszen akár otthon, a munkahelyen, vagy nyilvános helyen vagyunk, a kezünk közé akadó tárgyak hemzsegnek az kórokozóktól, ami ugyanúgy elmondható a használt wc-papírról is. Utóbbi használatának helyes módja az, ha a törlő mozdulatokat mindig a hüvelytől távolodva végezzük, így nem kerület bele széklet- vagy vizeletmaradvány.
Szőrtelenítés-tudnivalók
Két-három évtizede még nem volt idegen látvány a bikiniből kikandikáló szőrzet, ma azonban a legtöbben már az ápolatlan jelzőt aggatjuk azokra a nőkre, akik nem szőrtelenítik bikinivonalukat. Pedig az intim higiénia szempontjából lehet, hogy ők tesznek magukkal jobbat, a szeméremszőrzetnek ugyanis védő szerepe van: távol tartja a kórokozókat, és elvezeti a hüvelyváladékot és a vizeletet. Ettől függetlenül nem célunk senkit lebeszélni az intim fazonírozásról, némi óvatosságra intenénk azonban őket.
Ha a bikinivonal szőrtelenítését kozmetikusra bízzunk – márpedig a gyantázással jobb nem otthon kísérletezni –, csak olyan szakembert válasszunk, aki nem használja újra a gyantát vagy a cukorpasztát. Az első látogatás előtt nyugodtan kérdezzünk rá erre a kérdésre, és nézzünk körül a kozmetikában, hogy felmérhessük, milyenek a tisztasági viszonyok.
Ha a borotvát választjuk, intim testrészünknek rendszeresítsünk egy külön készüléket. Használat után alaposan öblítsük le, és ne használjuk túl sokáig – a csorba pengével könnyen összekaszabolhatjuk magunkat, és minél tovább használjuk, annál több kórokozó ülhet meg rajta.
Bundabugyi és nejlontanga
Nagyon reméljük, hogy a rendszeres fehérneműcsere fontosságát senkinek sem kell ecsetelnünk, azt viszont talán már kevesebben tudják, hogy higiénés szempontból az alsónemű anyaga is fontos. Alapvető, hogy altestünk levegőzni tudjon a fehérneműben, ezért olyan bugyit válasszunk, aminek anyaga szellősebb, és képes magába szívni az izzadságot – leginkább a pamut ilyen. Bármennyire is szexis, a nagyon műszálas bugyikat inkább hagyjuk az üzletben, vagy maximum arra a pár percre vegyük fel, amíg a párunk le nem tépi rólunk.
Érdemes még szót ejteni a tangákról is: hiába áll jól, és hiába érezzük kényelmesnek őket, ha túl szoros, kidörzsölheti a gát amúgy is érzékeny bőrét, ezért ha fogékonyabbak vagyunk a fertőzésekre, vagy úgy érezzük, hüvely-tájon valami nincs rendben, inkább viseljünk hagyományos szabású alsóneműt.
Intim betét minden nap?
Sok nő csak akkor érzi magát tisztának, ha fehérneműjében egész nap tisztasági betétet visel, másokat viszont zavar, hogy a műanyag betét miatt bőre nem tud szellőzni a fehérneműben. Ha az előbbi táborba tartozunk, érdemes meggondolni, hogy valóban szükségünk van-e az állandó betétviselésre, és ha netán túlzott folyás miatt folyamodunk ehhez a megoldáshoz, inkább keressük fel a nőgyógyászunkat, mert a folyás nem feltétlenül normális jelenség. Ha ragaszkodunk a tisztasági betéthez, keressünk minél légáteresztőbbet, és kerüljük az illatosított változatokat, ezek ugyanis irritálhatják a bőrt. Ugyanilyen hatással lehet, ha a betétet nem cseréljük elég gyakran.
Intim szappanok és hüvelyöblítés (irrigálás)
Az intim testrészek tisztán tartását sokan túlzásba viszik. Ugyan igaz, hogy a lúgos kémhatású tusfürdők, szappanok nem alkalmasak e testrészünk savas kémhatású közegének tisztán tartására, de azzal sem teszünk jót, ha túlillatosított intim mosakodókat használunk, és az sem, ha túlzásba visszük a használatukat, ezzel ugyanis tönkretehetjük a bőr és a nyálkahártya természetes védekezőképességét. Mindenképp kerüljük az intim dezodorok, és a mosdókesztyű intim tájékon történő használatát is.
A hüvely tisztán tartásának szükségessége nem csak szó szerint kényes téma: könnyen alapot a ad szélsőséges vitára. A mellette szólók szerint más testrészeinkhez hasonlóan a hüvely is állandó tisztítást igényel, és mivel a védelmét biztosító savas közeg egyensúlya könnyen felborul, rendszeres tejsavas öblítésre van szükség az állandó savas pH fenntartásához. Az ellentábor szerint viszont a szervezet képes saját védelméről gondoskodni, és éppen a külső beavatkozás az, ami tönkreteszi a hüvelyflórát, és így utat enged a kórokozóknak.
Az igazság az utóbbi állásponthoz áll közelebb: a hüvelyöblítés teljesen felesleges, ha a hüvelyflóra egészséges, alkalmi segítséget jelenthet azonban akkor, ha a savas közeg egyensúlya megbillen. Alapvetően tehát azzal tesszük a legjobbat, ha feleslegesen nem bolygatjuk a hüvelyt (talán nem véletlen, hogy testünk belsejében helyezkedik el), és főleg nem "tisztítjuk" rendszeresen. Diszkomfort-érzet, viszketés esetén, vagy ha azt gyanítjuk, hogy a savas kémhatás eltolódhatott, néhány alkalommal bevethetjük a hüvelyzuhanyt, de csak kellő körültekintéssel.
• A tubusos készülékek helyett válasszunk inkább zuhanyra szerelhető irrigátort, melyen a víz folyamatosan átáramlik, és így nem juttatjuk vissza a már használt folyadékot a hüvelybe.
• Az irrigátort használat után fertőtlenítsük, és tartsuk minél távolabb a wc-től, lehetőleg zárt helyen!
• Ne kísérletezzünk házilagos megoldásokkal, például ecetes vízzel vagy joghurttal, helyettük gyógyszertárban vegyünk tejsavas készítményeket, és pontosan tartsuk be a használati utasítást!
• Ha néhány alkalom után nem javul a helyzet, mindenképp keressük fel a nőgyógyászt, aki nem csak a tüneteket, de az azt kiváltó okokat is kezelni tudja.