Az orvosok általában nem hívei a tetoválásnak. Tudatában vannak a divatnak, elismeréssel nézik a dekoratív alkotásokat; az egészségügyi ellátásban dolgozók azonban találkoznak a nem megfelelően végzett beavatkozások következményeivel is.

A cukorbetegséggel foglalkozó szakorvos, Saleh Aldasouqui a kongresszuson egy 37 esztendős, gyerekkora óta cukorbeteg férfi esetét ismertette. A páciens, Todd Walsh ismételten sürgősségi betegellátásra szorult, mert vércukorszintje gyakran hirtelen leesik. Ilyenkor zavarttá vált, sőt időnként elvesztette az eszméletét. A cukorbeteg fiatalember orvosi tanácsra állandóan viselt esetleges rosszullétének okát jelző karkötőt, de az többször eltörött vagy elveszett, és éppen a kritikus helyzetekben nem nyújtott segítséget. „A tetoválás sokkal megbízhatóbb megoldás” – vélekedett a szakorvos előadásában.

Todd Walsh csuklójára fekete-piros színben tetoválták a feliratot: CUKORBETEG. A doktor azt is elmondta, hogy amikor rövid közleményben először ismertette ezt a történetet, megjelent rendelésén egy másik fiatal cukorbeteg, aki biztonságos ellátása végett ugyancsak a bőrébe íratta bele a diagnózist.

Az előadással kapcsolatos vitában összecsaptak a nézetek. A tetoválás, ha nem magas színvonalon, nem megfelelő sterilitással történik, valóban kockázatot jelenthet. Az orvosi szakirodalomban előfordulnak leírások, hogy a tűszúrással a tetovált személynek nem csak a festék jutott be a bőrébe, hanem szervezetébe a májgyulladás, sőt az AIDS vírusa is.

Ráadásul kérdés, hogy bármilyen betegség diagnózisa mennyire tartozhat a környezetre. Előfordulhat, hogy rossz szándékú emberek visszaélhetnek ezzel a – messziről látható – információval.

A szakorvos tájékoztatta kollégáit, hogy meglátogatta a közelben lévő tetoválószalont is. A bőrkezelés olyan színvonalon zajlott, mint a legjobb sebészeti ambulanciákon, és a vendégek részletes felvilágosítás után olyan beleegyező nyilatkozatot írtak alá, mint a kórházban műtét előtt.