A placebo olyan gyógyszer formájú készítmény, mely nem tartalmaz hatóanyagot, csak cukrot vagy keményítőt. Elsősorban új hatóanyagok tesztelésére használják gyógyszerkísérletek során: egyes embereknél csaknem ugyanolyan hatást ér el, mint az igazi gyógyszerek, másoknál viszont nem.

A placebók valószínűleg az agy jutalomközpontjára hatnak. Eközben úgynevezett monoaminokat (neurotranszmittereket: ingerületátvivő anyagokat) szabadítanak fel, főképpen dopamint és noradrenalint. Ezeket a kémiai hírvivőket gének ellenőrzik, ezért feltételezték a kutatók, hogy a genetikai különbségek befolyásolhatják a placebók hatását.

A Semel Institute for Neuroscience and Human Behavior kutatói, Andrew Leuchter és csapata 84, klinikai depresszióban szenvedő ember vérét vizsgálta meg, mivel e betegekről ismert, hogy különösen erős náluk a placebohatás. Harmincketten orvosságot kaptak, ötvenketten placebót – írja a Der Standard osztrák újság internetes kiadása.

A kutatók azokat a géneket, illetve a közöttük lévő különbségeket vizsgálták, amelyek két monoamin-enzim termelését szabályozzák. A placebohatás jóval csekélyebb volt azoknál, akiknél az egyik enzim a legnagyobb aktivitást mutatta, míg a másik enzim esetében pont fordított volt a helyzet.

Leuchter magyarázata szerint a klinikai depresszióban szenvedő, kétféle genotípusú embereknél a két enzim aktivitása nyomán biológiai előnnyel, illetve hátránnyal rendelkeznek a placebókra adott reakcióikat illetően.

Véleménye szerint a felismerés „nem szolgál egyedüli magyarázattal a placebohatásra, mivel több biológiai és pszichoszociális tényező is befolyásolja azt”. A jövőben azonban figyelembe lehetne venni a genotípus hatását a klinikai kutatások megtervezésénél, hogy a gyógyszertesztek megbízhatóbbak legyenek.