Kutatások szerint az alvászavarban szenvedők agya afféle „hiperéber” állapotban van napi 24 órában. „Valamiféle evolúciós, vagy biológiai értelme lehet ennek a megnövekedett éberségnek – mondja Dan Buysse ausztrál alvástudós. A probléma az, hogy mindez elég rosszul sül el, hiszen a jóból is megárt a sok”.

Minden második emberrel előfordul, hogy nehezen alszik el, vagy rosszul alszik, az emberek 5-10 százaléka azonban krónikus alvászavarban, úgynevezett inszomniában szenved. Ennek több fajtája van: jelenthet elalvási zavart, rossz minőségű alvást, vagy olyan éjjeli felébredést, ami után az illető nem tud visszaaludni. Mindez napközbeni fáradtsághoz, ingerlékenységhez és koncentrációs zavarokhoz vezet.

Az alvászavarok nem vezethetők vissza egy közös okra, de Buysse professzor szerint nem afféle civilizációs betegségről van szó, hiszen már a Koránban, illetve a Bibliában is találunk rá utalást.

„A depressziósok 85 százalékának van alvászavara, és érdekes módon az alvászavar tesz hajlamossá depresszióra, nem fordítva, ahogy az orvosok az eddig gondolták” – teszi hozzá a szakember, aki arra figyelmeztet, hogy mindenképp keressük fel a háziorvosunkat, ha ilyen jellegű problémánk van az alvással, hisz számos kezelési lehetőség áll rendelkezésre. Több időt az ágyban tölteni azonban, elalvásra várva, nem célszerű, mint ahogy a koffein és egyéb serkentők elhagyása sem oldja meg a dolgot.

„Fontos elkülöníteni az inszomniát az alvásmegvonástól. Ha éjszakában nyúlóan nézünk egy focimeccset, és ezért elalszunk másnap délelőtt az íróasztalnál, az nem inszomnia, hanem az alvás hiányának tudható be – mondja a professzor – viszont ha egy héttel a meccs előtt már nem tudunk elaludni az izgalomtól, fáradtak vagyunk, de pörög az agyunk, na az az inszomnia”.