A túlsúly mindenképp egészségtelen, de a hasi elhízás különösen veszélyes: a koszorúér-betegség fontos kockázati tényezője, és a cukorbetegség kifejlődésében is szerepet játszik. Érthető, hogy mind több vizsgálat kutatja, miképpen lehet ennek esélyét csökkenteni.

Martin Bobak és munkacsoportja a volt kommunista tábor három országának területén gyűjtött össze 30 000, önként jelentkező vizsgálati személyt. Ezek az orosz, lengyel és cseh férfiak és nők rendszeresen és nem kevés alkoholtartalmú italt fogyasztottak.

A kutatók részletes kérdőíven gyűjtötték össze a résztvevők alkoholfogyasztási szokásait: mikor, hogyan itták meg a jó közérzetükhöz szükségesnek érzett alkoholmennyiséget. Külön figyeltek a vedelésre: az orvosi szakirodalom meghatározása szerint ezek a férfiak egy ülésben minimum öt korsó sört vagy tíz pohár vodkát ittak meg, és ezt legalább havonta egyszer megtették. Emellett gondos orvosi vizsgálatok is történtek a testsúly, testmagasság és a derékbőség mérése mellett.

Az európai szesztestvérek így összegyűjtött csapatában a férfiak 18 százaléka, a nők 1,5 százaléka minősült vedelő alkoholistának. Ennek az ivási szokásnak a jelentősége akkor látszott világosan, amikor ezeknek a személyeknek a súlyát, derékbőségét azokéval hasonlították össze, akik ugyanennyi szeszt ittak meg hetenként, de egyenletes elosztásban.

A vedelő stílusban ivó férfiaknak – ugyanannyi szeszt egyenletesen elszopogató társaikhoz képest – átlagosan hat centivel kellett derekukon hosszabbra engedni az övet. A nők csoportjában a vedelés még hizlalóbbnak bizonyult. Az ilyen ivási szokásnak hódoló nők derékban tíz centivel lettek vastagabbak a többiekhez viszonyítva.