Genetikailag módosított, az Alzheimer-kór [0] tüneteit mutató egereket vizsgáltak a Washingtoni Egyetem (St. Louis) kutatói. Megállapították, hogy az állatok agyában az ébrenlét alatt jóval nagyobb volt a betegségre jellemző béta-amiloid fehérjék koncentrációja, mint alvás közben. Az alvás akut és krónikus megvonása szintén megnövelte a fehérjék koncentrációját.

Az orexin nevű, különböző alvászavarokkal összefüggésbe hozott hormon adagolásával a tudósok alátámasztották azt a feltevésüket, amely szerint annak hatására szintén megemelkedett az egerek agyfolyadékának béta-amiloid koncentrációja.

A hibásan hajtogatott béta-amiloid fehérjék, úgynevezett plakkok lerakódások formájában már jóval a klinikai tünetek fellépte előtt megtalálhatók az Alzheimer-kóros betegek agyában. A kialvatlan egerek agyában jóval több plakk rakódott le, mint az eleget alvó fajtársaikéban.

Egy fiatal férfiakon végzett vizsgálat ugyancsak kimutatta, hogy a béta-amiloid koncentráció egereken megfigyelt napszakos ingadozása embereknél is fellép. A kutatók mindebből feltételezik, hogy az alvászavar elősegítheti az Alzheimer kialakulását, az elegendő alvás pedig ennek megfelelően lassíthatja a plakkok képződését, és így a betegség lefolyását.