1994-ben Etiópiában talált egy kézcsontot Yohannes Haile-Selassie, a Clevelandi Természettörténeti Múzeum paleontológusa és kurátora. Ennek alapján bukkant rá kutatótársaival egy csontváz-töredékre, melynek az Ardi nevet adták. A női csontváz 4,4 millió éves, 1,2 millió évvel idősebb Lucy-nél, az Australopithecus afarensis-leletnél, mely eddig a leghíresebb és a legkorábbi csontváz az emberfélék közül.

Lucy és társainak egyik alapvető jellemzője az volt, hogy felegyenesedve, két lábon jártak. Ardi is két lábon állt a földön, de a fák között négy lábon mászott. Abban az időben a jelenleg sivatagos környéket erdő borította, és az éghajlat sokkal hűvösebb és nedvesebb volt.

Vajon miért emelkedett két hátsó végtagjára ez a faj, miközben részben még a fákon élt, és könnyebb volt négy lábon közlekedni? Owen Lovejoy, a Kent State Egyetem munkatársa szerint az élelem és a párosodás miatt.

A majmoknál – a mai korban élőknél, és feltételezhetően az őseiknél is – a hímek a jó öreg harcos módszert választják a termékeny nőstények elnyeréséért. A sikert az utódok számában mérték, a nyertesek pedig a hatalmas, nagy szemfogú macsó hímek lettek. Ők párosodtak a lehető legtöbb fogamzóképes nősténnyel. A hímek sokkal hatékonyabban tudtak gondoskodni az élelemről, ha a „kezük” szabadon maradt, hogy abban cipelhessék haza a gyümölcsöket, így a két lábon járás kedvezőbbnek bizonyult számukra.

Lovejoy szerint az eredmények világosan kivehetők az Ardipithecus esetében. Ennél a fajnál még a hímeknek is kisebb foguk volt és felegyenesedve jártak. Lovejoy szerint a felegyenesedés magyarázata a monogám kapcsolatok kialakulásához köthető, ami szerinte nem csak az utóbbi évezredekben alakult ki, hanem mintegy 6 millió évvel ezelőtt.