Az antioxidánsok a sejteket érő oxidatív stressz ellen lépnek fel azáltal, hogy megelőzik a töltéssel bíró, a sejteket károsító szabad gyökök elszaporodását. E hatásuk miatt kedvelt étrend-kiegészítővé váltak. Tony Tiganis, az ausztráliai Monash Egyetem munkatársának kutatási eredményei szerint azonban a kép ennél összetettebb.

Az általa vezetett kutatócsoport 12 héten át nagy zsírtartalmú, ezáltal nagy oxidatív stresszt jelentő étrenden tartotta a kísérleti egereket. A rágcsálók egyik csoportjából hiányzott egy enzim, amely segít megküzdeni az oxidatív stresszel. Megállapították, hogy az enzimhiányos egereknél kisebb valószínűséggel alakult ki inzulinrezisztencia, amely a cukorbetegség kialakulásának korai jelzője. Amikor azonban antioxidánst adtak az enzimhiányos állatoknak, elveszítették előnyüket, és romlott diabéteszes állapotuk.

A kutató úgy véli, hogy az oxidatív stressz nem mindig károsítja a szervezetet, előfordul, hogy ártó enzimek működését gátolja, az antioxidáns adagolása pedig ronthatja ezt a védőhatást. A kutató figyelmeztetett, hogy vizsgálati eredményeik egerekre vonatkoznak, humán tanulmányok még nem készültek.

„Meggyőződésem szerint az egyébként egészséges egyéneknek nem kellene antioxidánst szedniük, fontosabb lenne, hogy inkább egészségesen étkezzenek, és mozogjanak” – mondta el Tiganis.