Az ausztrál Queensland Egyetem kutatói 125 ikerpárt vizsgáltak, akik közül az egyik testvérnél diagnosztizálták a melanomát. 27 egypetéjű ikerpár közül négynél mindkét testvérnek volt melanomája, a fennmaradó 98 kétpetéjű ikerpár közül viszont csak három esetben diagnosztizálták mindkét testvérnél a halálos bőrrákot.

Ezek a számok azt mutatják, hogy ha az ember egypetéjű ikertestvérének melanomája van, az 10-szeresére növeli annak a kockázatát, hogy neki magának is melanomája lesz, miközben a nem egypetéjű ikertestvér durván „csak” kétszeresére növeli ennek esélyét. N. Shekar ausztrál kutató és munkatársai szerint ez azt jelentheti, hogy a megnövekedett melanomakockázat részben a géneknek tulajdonítható. A gének magyarázzák a két ember kockázata közötti különbségek felét.

Egy másik tanulmányban, melyet a Kaliforniai Egyetem munkatársa, Shehnaz K. Hussain és kollégái készítettek, a svéd Családi Rákadatbázis alapján mérték fel a betegséggel élők gyerekeinek és testvéreinek kockázatát bizonyos ráktípusokra. Ők azt tapasztalták, hogy nagyobb valószínűséggel alakult ki többféle bőrrák annál, akinek szülőjénél vagy testvérénél valamilyen típusú bőrrákot diagnosztizáltak. A családi kockázat sokkal erősebb volt a napnak jobban kitett testrészeken – főként az arcon – kialakuló daganatok esetében.

A kutatók ezek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy egy személy családtörténete segíthet az egyén rákkockázatának tanulmányozásában, a genetikai tanulmányok pedig hasznosak lehetnek a lehetséges célok meghatározásánál a betegség megelőzésében vagy kezelésében.

A két tanulmány a 2009 szeptemberi Journal of Investigative Dermatology című szakfolyóiratban jelentek meg.