A sugárterápia céljára úgynevezett ionizáló sugárzást alkalmaz az orvostudomány. A sugarak bizonyos mennyiségű energiát szállítanak a szövetekbe, és azok sejtjeiben hatásukra úgynevezett ionok, elektromos töltéssel rendelkező részecskék keletkeznek, melyek károsító hatással vannak mind az ép, mind a daganatos sejtekre, elsősorban a sejtmagban található és az osztódásban (tehát a sejtszaporodásban) szerepet játszó örökítő anyagra, a DNS-re. Ionizáló a röntgensugár és a radioaktív izotópok által kibocsátott sugárzás is.

A sugárkezelés jó kiegészítője lehet a sebészeti gyógymódnak. Műtét előtt alkalmazva így kisebb méretű daganattal találja szemben magát a sebész, ami technikai segítséget jelent számára. Operáció után az esetleg bennmaradt daganatsejtek kiiktatása válhat megoldhatóvá a radioterápia révén. Kiterjedt, környezetüket, illetve életfontosságú szerveket jelentékenyen beszűrő, anatómiailag elérhetetlen, műtétileg túlságosan sérülékeny helyen lévő daganatok kezelésében pedig alapvető jelentősége van.

Szintén a sugárkezelés a választandó eljárás általános állapotuk miatt a műtéti terhelést elviselni nem tudó betegek és azon páciensek esetében, akik nem egyeznek bele az operációba. Komoly segítséget jelent e gyógymód a daganatos eredetű csontfájdalmak enyhítésében is.

Hogyan hat a sugárkezelés?

Technikailag a sugárkezelés kétféleképpen végezhető: vagy a beteg szervezetén kívül, vagy azon belül elhelyezett forrásból. Az utóbbira példa bizonyos nőgyógyászati elváltozások radioaktív izotóppal való helyi kezelése, „tűzdelése”. Külső sugárforrás esetén nagyon komoly szakértelmet igényel annak megtervezése, hogyan érje el a mélyebben fekvő daganatos elváltozást a sugárzó energia olyan mennyisége, mely a daganatsejtekre káros, de mégsem sérti az ép szöveteket. Több irányból egy helyen éppen a kezelendő daganatban összpontosított sugárnyaláb segítségével hidalható át ez a nehézség.

Az ionizáló sugárzás, mint mondtuk, károsítja az egészséges sejteket is. Bizonyos daganatok, például immunrendszeri tumorok és a here daganatos elváltozásai jóval érzékenyebbek a sugárzásra, mint az egészséges szövetek. Így magyarázható az utóbbiak kiváló gyógyhajlama. Ezzel ellentétben viszont az ép máj, tüdő, vese, agy, bél és végtagok idegei a daganatoknál esendőbbek a sugárzással szemben, és ez nagyban korlátot szabhat a leadható egyszeri vagy összes sugárdózisnak. Sajnos a laphám eredetű rákok általában nem reagálnak megfelelően a sugárkezelésre.

A sugárkezelés mellékhatásai, szövődményei

A sugárterápiának korai, illetve késői szövődményei lehetnek. A kezdeti mellékhatások között említhető a bőrpír, a hámréteg leválása, a nyelőcső gyulladása, a hányinger és a vérképző szervek működésének zavara, vagyis az intenzíven osztódó, a vérképzés kiindulását jelentő „őssejtek” szaporodásának bénulása. Késői szövődményként szövetelhalással és különféle hegesedésekkel számolhatunk, melyek a szövetek érellátásának károsításával, illetve az őket fenntartó őssejtek pusztításával magyarázhatók. Ha azonban a sugárkezelést megfelelő indokkal, szakszerű módon tervezik meg és alkalmazzák, az említett következmények gyakorisága jelentősen mérsékelhető.