Az elérhető átlagéletkor évek óta Japánban a legmagasabb. A halban gazdag japán étrend életkilátásokra gyakorolt hatását régóta vizsgálják. Az Egyesült Államok polgárai – és tegyük hozzá: a magyarok még inkább – heti két alkalomnál kevesebbszer esznek halat, holott több nemzetközi vizsgálat utalt arra, hogy a hal, főleg a benne lévő többszörösen telítetlen zsírsavak jóvoltából jelentősen csökkenti a koszorúér-betegség megjelenésének kockázatát, ami a fejlett országokban a halálozás egyik leggyakoribb oka.

A kutatókat főleg az foglalkoztatja, hogy noha a II. világháború óta a japánok étkezési szokásai amerikanizálódtak, a szívroham vagy az agyi katasztrófa gyakorisága továbbra is alacsony értéken maradt.

Sokan úgy gondolták, hogy a japánok kisebb mértékben hajlamosak a koszorúerek elmeszesedésére, mint a fehér bőrű európai rasszhoz tartozók. Ennek ellentmond, hogy az USÁ-ba vándorolt, étrendjükben is amerikanizálódott japánoknak magasabb a koleszterinjük és esetükben az infarktus okozta halálozás aránya is nő.

Egy 12 éven át zajló nagyszabású japán vizsgálat bizonyította, hogy azokban a családokban, ahol halétel hetenként legalább ötször került asztalra, a szívroham okozta halálozás 32 százalékkal kisebb volt, mint a halat nem kedvelő népességben.

A japán kutatók most annak vizsgálatával foglalkoznak, hogy a szívvédő hatás önmagában az omega-3 zsírsavaknak köszönhető-e, vagy a halban lévő egyéb anyagoknak is fontos szerepe van a meggyőző eredményben.