A jelenséggel a Le Monde című francia napilap terjedelmes anyagban foglalkozott. Eszerint a közvélemény néha nehezen érti meg, hogy a valóság mégiscsak határokat szab az orvostudománynak. A képernyőket elöntő különböző orvosi tévésorozatok megváltoztatták azt a képet, amelyet az emberek magukban az orvoslásról, annak működéséről kialakítottak: ezek a sorozatok elhitetik velük, hogy a kitalált terápiás csodamódszerek igenis léteznek, és ők maguk joggal kérhetik orvosaiktól, hogy azokkal kezeljék őket.

„A valóságban viszont a kórházak képtelenek ellátni betegeiket a tévében látott orvosságokkal – mondja a CNN amerikai hírtelevízió egykori egészségügyi tudósítója, Andrew Holtz, aki könyvet írt a Doktor House-jelenségről. – Ezekben a műsorokban az alkalmazott gyógymódok általában nagyon agresszívek, mert az embereket éppen az akció, a mozgalmasság érdekli”.

Holtz szerint a producerek nyomást gyakorolnak a forgatókönyvírókra, hogy az epizódokban például súlyos műtétek legyenek, amelyek ráadásul szinte mindig sikeresek is – márpedig ez teljesen illuzórikus. „Az emberekben ennek alapján kialakul az a meggyőződés, hogy ha elég kitartóan keresik a megoldást, ha elég pénzt költenek, és végül megtalálják a jó orvost, akkor megmenekülnek a betegségtől. Azonban a valóságban ez nem így működik” – hangsúlyozza Holtz.

Nem létező csodaorvosok

A Le Monde elemzése szerint a Doktor House-epizódok forgatókönyvei gyakran egy-egy különleges, a nagy orvosi szaklapokban éppen ritkaságuk miatt ismertetett eseten alapulnak, és azt a látszatot keltik, mintha ezek mindennaposak volnának. Ráadásul a még kísérleti stádiumban lévő új gyógyszerek alkalmazására nagyon szigorú szabályok vonatkoznak, ellentétben a filmbeli orvos módszereivel.

S végül a híres tévésorozatban egyetlen, 50 perces epizódba tömörítenek olyan diagnosztikai kereső-kutató munkákat, amelyek a valóságban, az igazi kórházakban több napot vagy éppen hetet vesznek igénybe; mi több, egyetlen személybe sűrítik mindazt a tudást, tapasztalatot, amellyel egyébként - még a legjobb esetben is – a való életben csak egy teljes orvoscsoport rendelkezik.

Allan Hamilton, egy másik amerikai kórházsorozat, a Grace klinika orvosi szakértője attól tart, hogy a producerek vágyai súlyos következményekkel lesznek az orvosi realitásra. „A producerek azt sulykolják, hogy olyan szereplőt akarnak, aki egészséges, akinél minden rendben van, míg azután valami aprócska dolog miatt szörnyen rosszra fordul az állapota – mutat rá. – S amikor elmagyarázom nekik, hogy ez így nem történhet meg, azzal válaszolnak: ugyan már, ez Hollywood, itt minden megeshet...”