A szívelégtelenség a szív csökkent működését jelenti, ami miatt a szervezet nem jut elég vérhez és oxigénhez. Több kiváltó oka lehet, a fejlett országokban főként a koszorúér-betegségben szenvedő, idős emberek körében gyakori.

Egy 1982 óta zajló nagyszabású vizsgálatban orvosok egészségi állapotát mérik fel, és az eredményeket időről-időre több szempont szerint értékelik. Ezúttal közel 19 ezer, a vizsgálat kezdetén teljesen egészséges orvos 26 év alatt gyűjtött adatait elemezte Kathryn Britton kutatótársaival a szívelégtelenségre fókuszálva.

A vizsgált időszakban a résztvevők 5,8%-ánál mutatkoztak a szívelégtelenség tünetei. Brittonék igyekeztek megtudni, hogy ez összefügg-e az alanyok vérnyomásával. A statisztikai értékelésnél figyelembe vették az életkort, a testsúlyt, a dohányzást, az alkoholfogyasztást, a rendszeres mozgást, a tojásevést, a reggeli összetételét, az aszpirin szedését és a cukorbetegség vagy a szívritmuszavarok előfordulását, tehát minden olyan tényezőt, amelynek lehet jelentősége a szívelégtelenség bekövetkezésében.

Az derült ki, hogy az aránylag alacsony vérnyomású, 120 Hgmm értéknél kisebb szisztolés vérnyomással élő orvosoknak 10 százalékkal volt kisebb az esélye a szívelégtelenség kialakulására, mint a 120-129 Hgmm nyomásúaknak. Még nagyobb volt a rizikó csökkenése azokhoz képest, akiknek a felső vérnyomásszintje 130-139 Hgmm közé esett, ez pedig azért meglepő, mert ezt az értéktartomány felnőtt korban még teljesen normálisnak mondható.

A kutatók szerint további megfigyelésekre van szükség annak tisztázására, hogy mi lehet ennek az eredménynek a magyarázata, és indokolt volna-e a vérnyomás jelenleg ajánlottnál is erélyesebb csökkentése.