A Yorki Egyetem kutatói Heidi Marsh pszichológus vezetésével hat és kilenc hónapos csecsemőket vizsgáltak.

Az anyjuk ölében ülő kicsik felé a velük szemben elhelyezkedő kutatók játékot nyújtottak, azt azonban nem kapták meg, részben mert a kutatók visszahúzták a kezüket, részben pedig mert „véletlenül” elejtették a hőn áhított tárgyat.

Mindkét korcsoport tagjai differenciáltan reagáltak a kutatók szándékaira. Ha visszahúzták a kezüket, a babák elfordították róluk a tekintetüket, míg a másik esetben kinyújtották kezüket, mintha megértenék a problémát. Fontos információt hordozhatott számukra a kutatók arca is, amely tükrözte a szándékukat.

A felismerés annyiból új, hogy a babák eme képességének kialakulását eddig kilenc hónapos korra tették.