A női szexuális zavarok – melyeket az angolszász irodalomban FSD rövidítéssel illetnek – különböző problémák széles körét ölelik fel, a szexuális hipoaktivitástól (alacsony libidó) kezdve a szexuális izgalom zavarain át a fájdalmas közösülésig. Gyakran a különböző zavarok között átfedés van, ami befolyásolhatja a diagnózist és a terápiát is. Mivel ezek a problémák nem jelentenek életveszélyes állapotot, az orvosi szakma is kevéssé vesz róluk tudomást, és a nők sem ismerik fel őket, ezért segítséget sem kérnek.

A Datamonitor egészségügyi elemzője, Maya Marescotti szerint a szexről való beszédet egyfajta stigmának tekintik, még a klinikai környezetben is, emiatt az orvos-beteg közti kommunikációra is jellemző, hogy a szexuális diszfunkciókról nem beszélnek.

Egy közelmúltban végzett amerikai felmérés szerint az orvosoknak mindössze 34%-a beszél önszántából az egészség szexuális vonatkozásairól. Egy korábbi, európai elemzésből az derült ki, hogy a nők 75%-a nem szívesen beszél ilyen témáról az orvosával, mivel úgy gondolják, azt nem érdekli az ilyesmi.

Ha az érintettek végül segítséget kérnek szexuális zavaraik miatt, a kezelés csak ritkán korlátozódik gyógyszeres kezelésre, többnyire pszichoszociális kezelést: tanácsadást, pszichoszexuális segítséget jelent.

Az Egyesült Királyságban jelenleg mindössze egyetlen gyógyszer létezik az FSD kezelésére, amelyet olyan nők számára írnak fel, akiknek méhét vagy petefészkét eltávolították. A fejlesztés alatt álló készítmények egy része a szexuális zavarok pszichológiai aspektusát célozza meg, mások pedig az alacsony libidóért felelős hormonális eltérések kiegyenlítését.

Marescotti szerint a „női Viagra”, azaz egyetlen, hatékony tabletta kifejlesztése szinte lehetetlen, a nőket érintő szexuális zavarok ugyanis például a férfiak merevedési zavarához képest jóval összetettebbek.