„A traumás törés diagnózisa gyakran röntgennel kezdődik és azzal is fejeződik be. Néhány esetben azonban nem egyszerű kizárni a törés lehetőségét” – állítja Dr. Charles Spritzer, a Duke Egyetem radiológusa.

A szakember és munkatársai olyan 92 beteg leleteit elemezték újra a röntgennél jóval nagyobb felbontású MRI-vel (mágneses rezonanciás képalkotó módszerrel), akik csípő- és medencesérülésüket követően fájdalomra panaszkodtak. 13 negatív röntgenlelettel rendelkező betegnél összesen 23 törést találtak az MRI segítségével. Másik 15 beteg esetében a röntgen eltérést mutatott ugyan, de az MRI további 12 olyan medencetörést mutatott ki, melyre amúgy nem derült volna fény.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a röntgen alkalmatlan lenne a törések felderítésére: 11 esetben az MRI nem mutatott törést, a röntgenfelvétel viszont igen. A kutatók szerint kétséges esetekben megéri a röntgent és az MRI-t is használni, főleg, mert a csípősérültek általában törékeny idősek, akiknél gyakoribbak a komplikációk és a halálozás. A pontos diagnózissal a betegek hamarabb kerülhetnek műtőbe, és a felesleges beavatkozások is elkerülhetők lennének azoknál, akik a gyanú ellenére mégsem szenvedtek törést.

Dr. Tony Nicholson, a brit Királyi Radiológiai Szakkollégium munkatársa szerint a kutatás számszerűsítette azt, amit eddig is sejtettek; azt azonban nem tartja járható és ésszerű útnak, hogy minden egyes beteget MRI-vizsgálatnak vessenek alá.

„Végül mindig a józan ész dönt. Ha egy idős beteg állandó fájdalommal küszködik, de a röntgen csak enyhe ízületi gyulladást mutat, az MRI-vizsgálatnak létjogosultsága van, hogy ellenőrizzék, nincs-e csonttörés. Mindig aggodalomra ad okot, ha egy diagnózisra nem derül fény azonnal, de úgy vélem, a legtöbb orvos elsőosztályú szakember, és figyelemmel kíséri a betege sorsát.”