A New Orleans-i Tulane Egyetem kutatói 2500 amerikai nőt kérdeztek ki szerte az országban arról, miként fegyelmezte hároméves kisgyerekét. A válaszadók 46 százaléka állította, hogy nem fenekelte el a megelőző hónapban, 28 százalékuk egy-két alkalommal, 26 százalékuk pedig legalább háromszor tette ezt meg bevallása szerint.

A felmérésből az derült ki, hogy a háromévesek közül azok, akiket anyjuk gyakrabban fenekelt el, jellemzően nagyobb, akár kétszeres valószínűséggel voltak agresszívak a későbbiekben. A felmérés második kikérdezésére akkor került sor, amikor a gyerekek ötévesek voltak.

Figyelembe véve egyéb tényezőket is, amelyek befolyásolhatják egy gyerek agresszivitását ötéves korára – például a szülői elhanyagolás, az anya depressziója és stressze, a már totyogóként jelentkező agresszív jellegű viselkedés –, a kutatók úgy találták, hogy az anyai agresszivitás gyerekkori agresszivitást kelt. Az elfenekelt totyogókból nagyobb eséllyel lett olyan óvodás, aki megfélemlíti, üti a társait, viselkedése romboló és engedetlen.

Habár a tanulmány nem bizonyítja, hogy a testi fenyítés önmagában agressziót okoz, azt megmutatja, hogy a kapcsolat akkor is fennáll, ha az egyéb lehetséges magyarázatok széles körét kizárják az elemzésből. Catherine Taylor kutatásvezető nyilatkozatában arra bátorította a szülőket, hogy a fenékre verés helyett válasszanak más fegyelmezési módszereket. Szakemberek azt javasolják, hogy a szülő mindenképpen várja meg első dühe elmúlását, mielőtt megbeszéli a gyerekkel a problémát.

A szakértői tanácsok ellenére a felmérések azt mutatják, hogy az amerikai szülők 90 százaléka el szokta fenekelni gyerekét. „A gyerekeknek irányításra és fegyelemre van szükségük. A szülőknek azonban a fegyelmezés pozitív, nem fizikai formáira kellene összpontosítaniuk és elkerülni az elfenekelést” – tette hozzá Taylor.