A szigetországban a szervátültetések során csak olyanok szerveit használhatják fel, akik erre még életükben engedélyt adtak. Egy független vizsgálat szerint a haláluk utáni szervadományozásra engedélyt adók jelentős része nem szeretné, ha szemeit is felhasználnák haláluk beállta után. A vizsgálatot végzők szerint ez részben arra utalhat, hogy nem megfelelően rögzítették a donorok akaratát a nyilatkozó íveken.

A vizsgálat célja az volt, hogy kiderítsék, a szervdonorok esetében mennyire megbízhatóan működik a donációs nyilatkozatok figyelembevétele. A felülvizsgálat arra is rávilágított 21 esetben, hogy a szervadományozókból nem a megfelelő szerveket távolították el a transzplantációs klinikákon.

Arra a meghökkentő tényre is fény derült, hogy 17 millió regisztrált angol szervdonor több mint 10%-a halála után sem kívánja felajánlani bizonyos szerveit gyógyászati céllal – az érintett testrészek közül leginkább a szemgolyóikat féltették a nyilatkozók.

John Wallwork professzor, a Brit Transzplantációs Szövetség elnöke szerint az emberek a szemükre azért különösen érzékenyek, mert ahhoz sokkal több érzelmi szállal kötődnek, ráadásul még a legkülönbözőbb kultúrákban is a szemnek különös jelentőséget tulajdonítottak. Nem meglepő ezért, hogy a donációs listákról kihúzott szervek második helyezettje a szív, amely hasonlóan szimbolikus szervnek számít. A szem a szakemberek miatt azért is lehet az első a listán, mert sokan a szem eltávolítását csonkolásnak tekintik.

A felmérés készítői szerint jobban fel kellene világosítani a donorokat arról, hogy egyes szerveik felajánlása valójában mit jelent. A szem esetében ugyanis a szemgolyót soha nem távolítják el az elhunytakból, csupán a szaruhártyát használják fel, ami a szem elülső felületén lévő átlátszó szövetet jelenti, tehát a donor holttestén semmilyen változás nem látszik akkor sem, ha halála után gyógyítási céllal felajánlotta a szemeit is.