A psziché és a betegségek összefüggése egyre többet kutatott terület. Számtalan vizsgálat igazolta, hogy a minket érő stressz és érzelmi megterhelés, a velük való megbirkózás képtelensége, valamint a szorongás és a depresszió negatív hatással vannak a szervezetre: rontják az immunrendszer működését, és egyes hormonális-idegrendszeri folyamatokat indukálhatnak. Ezek számtalan testi tünet kialakulásához vezethetnek, mint például az alvászavarok, emésztési problémák, légzési nehézség, szívdobogás, hirtelen megugró vérnyomás.
Pszichoszomatikus betegségek
Vannak, akiknél ezek a tünetek olyan, ún. pszichoszomatikus betegségek kialakulásához vezethetnek, mint például az asztmás és allergiás megbetegedések, a magasvérnyomás-betegség, a gyomorfekély, vagy például a pánikbetegség és az irritábilis bélszindróma (IBS), amelyek hátterében nem is mutatható ki szervi elváltozás. Olyan traumák, mint egy válás, közeli hozzátartozó elvesztése, természeti katasztrófa vagy baleset szintén sérülékenyebbé teszik az egészséget.
Bizonyos személyiségjegyeket is összefüggésbe hoztak a betegségek iránti fokozott hajlammal – ilyenek például az ellenségesség, a türelmetlenség, a szorongás, a teljesítménykényszer. Emellett az is ismert, hogy társas kapcsolataink is hatással vannak az egészségre: kutatások szerint a családban, házastárssal élők, vagy valamilyen más csoporthoz (például vallási közösséghez) tartozók könnyebben képesek megbirkózni a betegségekkel.
Az említett tényezők közvetett módon azáltal is árthatnak, hogy rossz életmódbeli szokásokkal társulnak: sokan a szorongást, a stresszt sokan olyan káros szenvedélyekkel, „pótcselekvésekkel” próbálják oldani, mint a dohányzás, az alkoholfogyasztás vagy a túlzásba vitt evés.
A psziché és a rák
A pszichés tényezők betegségek kialakulásában játszott szerepét a rákkal is összefüggésbe hozták. Vizsgálatok többek között olyan felismeréseket közöltek, hogy a rákbetegek között több az érzelmeiket elfojtó, a családjukkal rossz kapcsolatban lévő ember, vagy hogy a házastárs elvesztése után gyakrabban alakul ki daganat az özvegynél. Más kutatások kapcsolatot mutattak ki a gyász és egyes, a daganatok kialakulásában szerepet játszó egyes immunfolyamatok között. Ugyan egy-egy lelki tényező esetében nincs kimutatható ok-okozati viszony a rák kialakulásával, tény, hogy a szervezetben folyamatosan termelődnek olyan abnormális sejtek, amelyek tumor kialakulásához vezethetnek, ám az egészséges szervezet ezeket képes elpusztítani – a csökkent immunvédelem e mechanizmus hatékonyságát ronthatja.
Kevésbé közvetett szerepe lehet a rák kialakulásában a személyiségnek a tekintetben, hogy mennyire vagyunk hajlandók tudomásul venni azt, hogy bizonyos daganatok minket is fenyegethetnek, és ez ellen tenni kell. Egyes daganattípusok, például a méhnyakrák, az emlőrák vagy a melanoma esetében léteznek hatékony szűrővizsgálatok, amelyeken ha rendszeresen részt veszünk, csökkenthetjük a daganatok rizikóját, illetve így korai stádiumban felfedezhetők lehetnek, ami pedig nagyban növeli gyógyulási, túlélési esélyeinket. A szűrések azonban csak akkor képesek életet menteni, ha részt veszünk rajtuk. Sokan vagy nemtörődömségből – mondván, hogy nem lehet semmi bajuk –, vagy az esetleges pozitív eredménytől való félelmükben nem járnak el szűrővizsgálatra, még akkor sem, ha a családi halmozódás erre még inkább okot adna, ezzel pedig óhatatlanul is rontják saját kilátásaikat.
Megbirkózás a rákkal
Pszichénk nem csak a betegségek kialakulásában játszhat szerepet, de a betegséggel való megküzdésnek is fontos tényezője. A daganatok esetében a helyzet azért is speciális, mert – többnyire a tájékozatlanságnak köszönhetően – a többség tudatában a rák biztosan halálos betegségként él. Az, hogy a diagnózis megismerése után hogyan reagálunk, milyen stratégiát választunk, és egyáltalán, kialakul-e betegségtudat, hatással van a betegség prognózisára és a túlélési esélyeinkre.
A rákbetegek között a népesség egészéhez képest jóval gyakoribb a depresszió előfordulása, amihez hozzájárul a betegséggel járó fájdalom, a kezelések és a velük járó kellemetlenségek, stressz és mellékhatások, valamint a betegség prognózisa. Emellett fontos tényező még a beteg személyisége, és számos olyan tényező, ami akár a rák miatt is felléphet, például az egzisztenciás problémák (anyagi nehézségek, állás elvesztése), és a családon, párkapcsolaton belüli problémák.
A betegséggel való megküzdést, a beteg életminőségének javulását a támogató családi háttér mellett az onkopszichológusok segíthetik. Szakember bevonására különösen akkor van szükség, ha a beteg halálfélelemmel, öngyilkos gondolatokkal, valamint szorongásos, depressziós tünetekkel küzd, vagy nem működik közre a kezelésben. A szakszerű segítségre nem csak a betegség és a kezelések során lehet szükség, hanem a remisszió, azaz a tünetmentesség időszakában – sok beteg a visszaeséstől való félelemmel, ún. Damoklész-szindrómával küzd –, és a tünetek kiújulása után is.
A pszichológiai segítség gyógyszeres kezelésből (például antidepresszánsok, szorongásgátlók adásából) és/vagy különféle pszichoterápiás módszerekből (köztük például csoportterápia) állhat; továbbá az is hasznos, ha a beteg elsajátít valamilyen relaxációs technikát, például autogén tréninget. A kutatások és a tapasztalat is azt mutatja, hogy a testtel való törődés is hozzájárul a beteg életminőségének fenntartásához, javulásához: az állapotának megfelelő, rendszeres testmozgás csökkenti a feszültséget, a szorongást, kedélyállapot-javító hatású; és hasznos lehet a masszázs is. Ezek mellett az is fontos, hogy a beteg rendelkezzen megfelelő információkkal betegségéről és a kezelési lehetőségekről, az ismeretlentől való félelem ugyanis szintén a rossz pszichés állapot egyik tényezője lehet.