A szociáldemokrata párt (SPD) alsóházi frakcióvezetője azután szánta rá magát egyik veséjének adományozására, hogy júliusi vizsgálatok eredményeként kiderült: ő is alkalmas donornak. 48 éves felesége vérképe évek óta folyamatosan romlott, s az orvosok közölték: idén feltétlenül új vesére lesz szüksége, ha nem akar dialíziskezelést kapni.

A várólisták viszont meglehetősen hosszúak: Németországban átlagosan hat évet kell várni egy vesebetegnek ahhoz, hogy új szervhez jusson. Ez alatt az idő alatt csak dialízissel (heti 2-3 alkalommal történő vérátmosással) maradhat életben. Az eljárás életet ment ugyan, ám ugyanakkor jelentősen csökkenti a beteg várható élettartamát. Az is Steinmeier lépése mellett szólt, hogy élő donorból kivett szervek – így a vese is – átlagosan 20 évig működnek kifogástalanul az új szervezetben; halott donorból származó szervek esetében ez az idő viszont csak 14 év.

A szociáldemokrata politikus, aki Gerhard Schröder kormányzása (1998-2005) idején a kancellári hivatalt vezette, majd a tavaly őszi választásokon az SPD kancellárjelöltje volt, évtizedekkel ezelőtt a saját bőrén tapasztalta meg a szervadományozás fontosságát. Még diákkorában, nem sokkal a jogtudományi államvizsga előtt daganatot diagnosztizáltak egyik szemének szaruhártyáján. Az orvosok attól tartottak, hogy a daganat átterjedhet a másik szemére is, ezért műtéti úton eltávolították a beteg szervet, és a helyébe egy halott donor szaruhártyáját ültették be. Steinmeiernek napokat kellett várnia, míg végre bizonyossá vált, hogy a műtét sikerült. E pár nap alatt viszont a 24 éves páciens addig szőke haja hófehérré vált.

Az 1980-ban történt szemműtét óta Frank-Walter Steinmeier állandóan magánál tartja donorigazolványát – azt a dokumentumot, amelyben kinyilvánítja, hogy baleseti halála esetén szervei szabadon felhasználhatók átültetésree.