Az elmúlt években a tinédzserkori öncsonkítás egyre nagyobb figyelmet kapott a médiában és a különböző egészségügyi kutatásokban. Az öncsonkítás a legritkább esetben végzetes, ám az öncsonkító hajlammal rendelkezők között sokkal gyakoribb az öngyilkosság. Az öncsonkítás leggyakoribb formája az önvagdosás, amikor a beteg egy borotva, kés, vagy más éles tárgy segítségével felületes sebeket okoz saját magának, a fizikai fájdalom ugyanis segít megküzdeni az érzelmi krízisekkel.

A vagdosáson kívül azonban más ismeretlen öncsonkítási módszerek is léteznek, amelyekről a szülők és az orvosok gyakran nem is hallottak.

A mostani kutatásban összesen 600 önkéntes vett részt, akiket ultrahanggal és fluoroszkópiával vizsgáltak. A tudósok összesen 11 betegnél találtak olyan apró tárgyakat – öztük gemkapcsokat, biztosítótűket, ceruzahegyeket és üvegdarabokat – a bőrbe ágyazódva, amelyek csak szándékosan kerülhettek oda.

"Az első lépés természetesen a beágyazott tárgy eltávolítása, ezt követi a pszichológiai tanácsadás és az esetleges gyógyszeres kezelés - nyilatkozta Dr. William E. Shiels, a kutatás vezetője – Ehhez azonban az kell, hogy felismerjük a betegséget és ne féljünk tenni ellene."

A legújabb felmérések szerint a felnőtt lakosság 1-4 százaléka okoz rendszeresen fájdalmat magának, a tinédzserek között azonban sokkal magasabb, 23 százalék az öncsonkítók aránya.