A szakemberek a Texasi Egyetem M. D. Anderson Rákközpontjában kezelt nők adatait vizsgálva mutatták ki, hogy a szűrések rendszere és a gyógyítás korszerűsödése miként változtatta halálos kórból jól kezelhető betegséggé a mellrákot. Arman Buzdar és csoportja az amerikai klinikai onkológusok társasága által szervezett tanácskozáson ismertetik tanulmányukat, amely több ezer olyan nő adatain nyugszik, akiket mellrákkal kezeltek 1944 óta.

Míg 1944-1955 között a 10 éves túlélési időszakot a betegek 25 százalékánál jegyezték fel, az 1995-2004-es időszakban ez az arány 76,5 százalékra nőtt. Még jobb az arány azoknak a betegeknek az esetében, akiknél csak kicsi, nem terjedő daganatot fedeztek fel, amely műtéttel és sugárkezeléssel gyógyítható volt. Utóbbiak 55 százaléka élt 10 évig vagy annál hosszabb ideig 1944-1955 között, ez az arány 2004-re 86 százalékra emelkedett.

A legnehezebben kezelhető, mellben szétterjedt daganatok esetében a betegek 16 százalékánál jegyeztek fel 10 éves túlélési időt 1944-55-ben. Az arány 2004-re pedig több mint 74 százalékos volt.

„Ez a drámai elmozdulás a kombinált megközelítésnek köszönhető. Ma azoknál a betegeknél, akiknél a tumor szétterjedt a mellben, a sebészeti beavatkozás előtt kemoterápiát alkalmaznak annak érdekében, hogy könnyebben el lehessen távolítani a daganatot, és elfogni a kóbor daganatos sejteket” – magyarázta Buzdar.

Legrosszabb a prognózis a betegség 4. stádiumában lévő betegek esetében, akiknél a daganatok szétterjedtek a testben. Azonban még az ilyen esetekben is a kemoterápiás kezelésben történt előrelépés életeket ment meg: 1944-ben az ilyen betegek 3 százalékának volt esélye arra, hogy 10 évig éljen, jelenleg ez az arány 22 százalék.

Egy másik jelentés szerint a prosztatarákban szenvedő amerikai férfiak esetében 1999-hez képest 2006-ban 45 százalékkal volt kisebb a valószínűsége annak, hogy a betegség következtében halnak meg. A halálozási arány 2006-ra 13-ra csökkent a 1999-ben százezer férfira jegyzett 23,5 esetről.