„Az emberi elme hajlamos az ábrándozásra, márpedig egy folyton elkalandozó elme bizony boldogtalan” – írta a Science című tudományos folyóiratban Matthew Killingsworth és Daniel Gilbert, a Harvard Egyetem két pszichológusa. Az a szellemi adottság, hogy olyan dolgokon is el tudunk merengeni, amelyek nem történnek meg velünk, egy kognitív képesség, amelynek azonban érzelmi ára van.”

A szakemberek 2250 embert kísértek figyelemmel a népszerű iPhone telefonok egyik alkalmazásának felhasználásával (www. trackyourhappiness.org). A résztvevőkkel „véletlenszerű időközönként léptek kapcsolatba és arról kérdezték őket, hogy mennyire érzik boldognak magukat, mit csinálnak éppen, illetve, hogy az aktuális tevékenységükön jár-e az agyuk, vagy valami más kellemes, semleges, vagy épp kellemetlen dolgon”.

Az eredmények azt mutatták, hogy a válaszadók idejük 46,9 százalékában agyilag bizony jó messze kalandoztak attól, amivel éppen foglalkoztak. Szex közben koncentráltak leginkább a jelenre, de a testmozgás, vagy egy jó beszélgetés közben is kifejezetten boldognak érezték magukat. A legboldogtalanabb pillanatokért az otthoni számítógépezéssel, a pihenéssel és a munkával töltött időszakok bizonyultak. Összességében a szexen kívül minden más tevékenység során nem kevesebb mint az idő 30 százalékát töltötték ábrándozással.

A válaszok elemzésekor a szakemberek arra a megállapításra jutottak, hogy „az egy adott pillanatban érzett boldogság mindössze 4,6 százalékban volt tulajdonítható annak a tevékenységnek, amit éppen végeztek, míg az ábrándozás körülbelül 10,8 százalékban volt felelős a boldogtalanság érzetéért”. A tanulmány szerint az ábrándozás alapvetően az oka, nem pedig a következménye a boldogtalanságnak.