Joseph Garner professzor a trichotillománia nevű kényszerbetegséget tanulmányozta, amelynek hatására az emberek kitépik a saját hajukat. Becslések szerint a rendellenesség a népesség 2-4 százalékát érinti, főleg nőket. A saját szőrüket tépő egerek agyában alacsony volt a szerotonin nevű anyag aktivitási szintje, amely a hangulatért és a motivációért felel. Garner úgy képzelte, hogy ha megnöveli az anyag aktivitását, megáll a szőrtépkedés.

A szerotin aminosav-triptofan hatására kezd működni, amely legkönnyebben étellel juttatható a szervezetbe, a kísérlet során azonban gondot jelentett, hogy az aminosav elzárta az agy és a véráram közti határt, amin a tripofán sem juthatott keresztül. Garner ezért megváltoztatta az egerek étrendjét: a triptofánt cukor és szénhidrátok segítségével juttatta be a szervezetbe. A megszokottnál nyolcszor nagyobb mennyiségű cukor, én négyszer több triptofán meghozta a várt eredményt: az agy szerotinkapacitása megnőtt. Az egerek viselkedése azonban mit sem változott.

„Az étrend hatására sokkal rosszabb állapotba kerültek” – számolt be tapasztalatairól a kutató, aki következő lépésként három csoportra osztotta az állatokat, és változatlanul cukros étrenden tartotta őket. Az eredetileg normális viselkedésű, az enyhe tüneteket produkáló, valamint a már nagyon sok szőrt vesztett egerek állapota egyaránt rosszabbodott. Amikor azonban visszaálltak a normál ételekre, a romlás megszűnt.

Garner kutatása felveti a kérdést, hogy az étrend milyen hatással van az olyan mentális betegségekre, mint például az autizmus. „Pusztán az, hogy az egerekre ilyen hatást gyakorolt a sok cukor, még nem bizonyítja, hogy embereknél is ezzel az eredménnyel jár. A lehetőség azonban fennáll.” – fogalmazott Garner.