Mint kiderült, a gondot eddig az okozta, hogy az orvosok a magzat szövettípusával azonos csontvelőből nyert őssejteket ültettek be, ezeket viszont az anyai szervezet idegenként azonosította, és a transzplantátum kilökődött.

A San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem kutatói vizsgálataik során egyrészt olyan őssejteket ültettek be, amelyek sem az anyaállattal, sem az embrióval nem voltak kompatibilisek. Ennek hatására az anyai szervezetben „rohamra indultk” az immunsejtek, a T-limfociták, s a beültetett őssejtek kilökődtek. Amikor viszont az anyai szervezettel kompatibilis őssejteket ültettek be, a transzplantáció általában sikeres volt, hiszen az anya szervezete nem értékelte azokat idegenként.

„Amennyiben a beültetett őssejtek kompatibilisek az anya szervezetével, nincs jelentősége annak, hogy megfelelnek-e a magzatnak” – hangsúlyozta Amar Nijagal, a Journal of Clinical Incestigation című szaklapban megjelent tanulmány társszerzője.

Tippi MacKenzie, a tanulmány vezető szerzője azt emelte ki, hogy első ízben sikerült működőképesnek ígérkező eljárást  kidolgozni a magzatok veleszületett vérképzőszervi betegségeinek gyógyítására.

Amennyiben a módszer a humán gyógyászatban is beválik, még a születés előtt kezelni lehet majd olyan genetikai eredetű betegségeket, mint a sarlósejtes vérszegénység [0], a thalasszémia [0] vagy a krónikus granulomatózis.