Az ún. indukált pluripotens őssejteket (iPS) felnőtt, testi sejtek visszaprogramozásával hozzák létre: a folyamatban visszaviszik a sejtet abba a fiatal állapotába, amikor még sok irányba képes változni. A kaliforniai Salk Intézet munkatársainak a Nature tudományos folyóiratban ismertetett tanulmánya szerint azonban az így létrejövő őssejt mégsem „tiszta lap”, amint azt eddig gondolták.

Mint Joseph Ecker kutatásvezető elmondta, a felnőtt sejtből őssejtbe való átalakulás minden esetben tökéletlen vagy nem megfelelő volt, árulkodó „forró pontok” maradtak a DNS-kódban. Ezek a visszaprogramozási zavarok ráadásul továbbadódtak, amikor az iPS sejteket a későbbiekben új, specializálódott sejttípusokká alakították laboratóriumban.

A továbbvitt jegyek nem magában a DNS-molekulában vannak, hanem az úgynevezett epigenomban, amely a DNS-hez a környezetéből lazábban kapcsolódó, kisebb molekulákat is tartalmazza. Az epigenom mintázata alapvetően meghatározó abban, hogy mely gének vannak ki-, illetve bekapcsolt állapotban, és aktivitásuk szintjét is ez dönti el.

A kutatók a DNS metiláltságát (a kapcsolódó metil-csoportok mintázatát) hasonlították össze embrionális őssejtekben és iPS sejtekben. Első ránézésre a mintázat csaknem azonos volt. „Amikor azonban mélyebbre ástunk, jelentős különbségeket fedeztünk fel” – magyarázta Ryan Lister, a kutatók egyike. A kísérletek felfedték, hogy az újonnan létrehozott őssejtek megtartották eredetük nyomait. Egy zsírsejtből visszaprogramozott iPS például annak jellemző metilációs mintáját mutatta.

Kiderült az is, hogy eredetüktől függetlenül valamennyi iPS sejtben a telomerek és centromerek ellenálltak a visszaprogramozásnak. A telomerek a kromoszómák végén lévő „védőkupakok”, melyek az idő haladásával egyre rövidülnek, és kulcsszerepet játszanak az öregedésben. A centromerek a kromoszómák tengelyében találhatók, és a sejtosztódásban van szerepük.

Ezekre a „forró” (érzékeny) pontokra pillantva meg tudjuk mondani, hogy a sejt iPS sejt vagy embrionális őssejt. Azt azonban még nem tudjuk, hogy mit jelent ez önmegújítási vagy differenciálódási képességük szempontjából” – összegezte eredményüket Ecker.