Az alvajárás minden tizedik gyereket és minden ötvenedik felnőttet érinti. A gyerekkori esetek túlnyomó részében jóindulatú problémáról van szó, melyet kinőnek majd felnőtt korukra. Súlyosabb esetben azonban veszélyessé is válhat az alvajárás, különösen, ha felnőttként is fennáll még.

Az alvajárók egészen összetett cselekvéssort is végrehajthatnak anélkül, hogy felébrednének, például előszedik a slusszkulcsot, kinyitják az autót, és elindulnak vele.

A szakértők tudják, hogy bizonyos családokban halmozódik az alvajárás, és egyes emberek hajlamosabbak rá. Bizonyos tényezők, például a túlfáradás és a stressz kiváltó tényezője lehet egy-egy epizódnak. Az esetek többsége tipikusan röviddel az elalvás után kezdődik, az első mély, álom nélküli „lassú hullámú” (NREM) alvási szakaszban. Az érintett emberek reggel általában nem emlékeznek a történtekre.

A washingtoni orvosi egyetem munkatársai Christina Gurnett vezetésével egy olyan családot vizsgáltak, amelyben gyakori volt az alvajárás. A család legfiatalabb tagja, a 12 éves Hanna például rendszeresen elhagyta alvajárás közben a házat és kóborolt az éjszakában. A négy nemzedék összesen 22 családtagja közül kilencen voltak alvajárók. A kutatók nyálmintákat vettek a családtagoktól, ebből elemezték DNS-üket. Az egész genomra kiterjedt keresés felfedte, hogy a probléma a 20-as kromoszómán található genetikai hibával lehet összefüggésben: mindenki, akinél megtalálták az adott változatot, alvajáró volt.

Az eredményeket a Neurology című szakfolyóiratban publikáló kutatók feltételezik, hogy több gén is szerepet játszhat az alvajárás kialakulásában, és ők az első ilyet találták meg.