Amikor Marti Stanley azzal hozakodik elő, hogy a brokkolitól kiütést kap, mindenki azt gondolja, ez csak egy kifogás, hogy a tányér szélére tolhassa. Ha folytatja, hogy a zöldbab, a spenót, a rákfélék, az eper, a hüvelyesek és a körte hasonló csúnya tüneteket okoz, ráfogják, hogy elmentek neki otthonról.
Ha még arról is említést tesz, hogy nem ehet semmilyen konzerv terméket, sem csokoládét, mert anafilaxiás sokkot kaphat tőlük, akkor az összes vendéglátó elátkozza. „Mindenki azt mondja rólam, hogy nem vagyok egyszerű eset – kesereg a 49 éves Marti, aki London délnyugati részén él. Ha viszont nem hívom fel a figyelmet erre, akkor bármelyik felsorolt étel fogyasztása után feldagad az arcom, mint a lufi, kiütéses lesz a mellkasom, az ujjam és a hátam. Sokszor végződött már egy-egy étkezés a sürgősségi osztályon. Ez egy rémálom.”
A nikkel egy nyomelem, számos formában fordul elő a környezetünkben. Marti azonban egy a több millió brit közül, aki allergiás rá, ráadásul extrém mértékben. Lindsay McManus, az Allergia UK szóvivője elmondta, hogy a britek nagyjából 10 százaléka érzékeny a nikkelre valamilyen mértékben. „Nikkellel erősítik meg a lágy fémeket, mint például az aranyat is, így mindenhol megtalálható: az ékszerekben, pénzérmékben, a melltartó kapcsaiban, öveken, óraszíjakon, stb. Az ételek némelyikében is ott van.” A nikkel a termőföld és a növényvédő szerek útján kerül a táplálékba, vagy azokról az eszközökről, melyekben tárolják, vagy amelyekkel feldolgozzák (például a konzerv tonhal esetében a halban és a dobozban is megtalálható).
Dr. Adam Fox, a londoni Guys' & St Thomas' Kórház konzultáns gyermekallergológusa szerint „a nikkelérzékeny emberek többségének kontakt allergiája van. Ha hosszabban érintkeznek ezzel a fémmel, akkor bőrgyulladás alakul ki náluk.” Az immunrendszer túlzott működése indul be, megtámadja az egészséges sejteket és szöveteket, ettől duzzad meg, vörösödik be, szárad ki és repedezik fel a bőr. A gyulladásos reakció a nikkellel való érintkezés következtében alakul ki. Martinál a kiütések testszerte jelentkeznek, ha nikkeltartalmú ételt eszik, ami z inkább gyerekekre jellemző.
Sok ember évekig találgatja, hogy mi okozhatja a rejtélyes tüneteket, állítja McManus „Ezért fontos, hogy a krónikus dermatitiszben szenvedők menjenek el bőrgyógyászhoz, aki be tudja határolni a bűnös irritáló anyagot.”
Martinál is csak akkor derült fény a bűnösre, mikor az állapota rosszabbodni kezdett. „Emlékszem, gyerekkoromban mindig vörös, viszkető folt jelent meg a hasamon, ha farmert vettem fel. Most már tudom, hogy a gomb miatt, de akkor egyszerűen csak nem vettem róla tudomást. Majd 14 évesen kilyukasztattam a fülem, de ugyanez történt, és el kellett távolítanom az ékszert. Most sem hordhatok olcsó bizsut. 2007-ben jött el a poklok pokla, mikor elhatároztam, hogy ráncba szedem magam. Leszoktam a dohányzásról és átalakítottam az étrendemet” – mesélte kálváriáját az asszony.
Marti a gyorsételeket, rágcsálnivalót és pizzát friss zöldségre és gyümölcsre cserélte; a fehér kenyérről is lemondott. Szinte már másnap elviselhetetlenné vált a viszketés. Bizonyos krémek átmenetileg segítettek, de valahol mindig jelentkeztek a kiütések. Még orvoshoz is elment, mikor a bőrtünetek mellé az arca is feldagadt, és saját bevallása szerint úgy nézett ki, mint az elefántember. A háziorvos a latex kesztyűre tippelt, amit Marti fogorvosa használt a nő vizsgálata során előző nap, és allergiatesztre küldte a Guy's Kórházba. A latex mellett további 12 allergénre vizsgálták, de egyik sem lett pozitív. „Igazából az előző esti brokkoli volt a ludas, de ezt akkor még nem tudhattam” – idézte fel Marti. A következő évben létezni sem tudott a krémek nélkül, és hetente kötött ki az orvosnál, de egyikük sem jött rá, mi lehet a baj.
2008 végén egyik nap Marti arra ébredt, hogy alig tudja kinyitni a szemét. Az arca és az ujjai teljesen kivörösödtek és bedagadtak. Felhívta a testvérét, aki azonnal felkereste és a sürgősségi osztályra vitte. Ott közölték vele, hogy anafilaxiás sokkot kapott.
„Néhány embernél az allergia miatt az immunrendszer egy része túlzott reakcióba lép, és hisztamint bocsát ki” – magyarázta Dr. Fox. A hisztamin azonnali, és potenciálisan halálos allergiás reakciót indít be (anafilaxiás sokk). Leggyakrabban a mogyoró, a tojás, a tenger gyümölcsei vagy méhcsípés okozzák.
Martit most először kérdezték ki arról, hogy mit evett. Egy hónapig kellett étkezési naplót vezetnie. „Furcsán hangzik, de akkor kezdtem kapcsolatot felfedezni az elfogyasztott ételek és az allergiás reakciók között. A kásától mindig kiütéses lettem. A csokitól az ujjaim dagadtak be. Egy hónappal később a táplálkozási tanácsadó csak belelapozott a naplómba és már mondta is, hogy a nikkelre vagyok allergiás.”
Két év telt el, és Marti egyre jobban képes együtt élni betegségével. „Ez nem az egyszerűbb allergiák közé tartozik, de valahogy ki kell bírni. Az egyik vigaszom az, hogy bort legalább nyugodtan ihatok. Az antihisztaminok segítségével pedig a legkedvesebb ételeimről sem kell lemondanom. A csoki ugyanis nagyon gazdag nikkelben, de nem tudnék nélküle élni.”