Szívinfarktust követően sok beteg igényel szívelégtelenség miatt állandó kezelést: rendszeres kontrollvizsgálatra járnak, rehabilitációs programokban vesznek. Ez alapján feltételezhető volna, hogy a szívelégtelenség okát, tüneteit, gyógyszereit és azok szedésének esetleges kockázatát ezek a betegek megfelelően értik és tudják, mivel ebben együttműködésük feltétlenül szükséges.

Az amerikai orvosszövetség hetilapjában, a JAMA-ban közzétett tanulmányban Pamela N. Peterson és munkatársai azt vizsgálták, hogy az idült vérkeringési zavarban szenvedők sorsa hogyan alakul attól függően, hogy milyen mértékben ismerik betegségük és a kezelés lényegét. A vizsgált betegeknek három, a szívelégtelenség lényegére, ellátására vonatkozó kérdést tettek fel és a kapott válaszok alapján osztályozták, hogy a betegek mennyire tájékozottak.

A 1547 válaszadók 18 százaléka minősült tájékozatlannak. Ebbe a csoportba több idős beteg tartozott, főleg az alsóbb társadalmi rétegekből és iskolázottságuk is alacsonyabb volt. A kutatók felhívták a figyelmet, hogy közülük sokkal többnek voltak kísérő betegségei is, aminek alapján azt várták, hogy ezek az emberek egészségügyileg még tájékozottabbak, mint a csak szívelégtelenség miatt kezeltek. A tájékozatlanok közül kétszer többen haltak meg, mint a tájékozottak közül, és 30 százalékkal többen kerültek kórházba is.