Michael Miller amerikai kutató és munkacsoportja már évek óta foglalkozik a humor és a szívbetegség kapcsolatának kérdésével. Első ilyen vizsgálatuk során 300 egészséges és koszorúér-betegségben szenvedő ember kérdeztek meg, hogyan értékelnek különböző, viccesnek, de nem egészen viccesnek is felfogható helyzeteket.

Az egyik kérdés az volt: mit szólnak ahhoz, ha egy baráti összejövetelen azt látják, hogy valaki pontosan olyan ruhában jelent meg, mint ők. Kiderült, hogy a szívbetegek közül sokkal többen érezték ezt a találkozást bosszantónak, mint a többiek.

A kutatók egy másik tanulmányban azzal foglalkoztak, hogy több száz önkéntes miképpen reagál egy fergeteges filmvígjáték jeleneteire, illetve másik alkalommal egy világháborús film legtragikusabb részére. Ultrahangos technikával mérték a verőerek tágulását és szűkülését filmnézés közben.

A szenvedést bemutató filmrészlet megtekintése közben az erek mérhetően szűkültek, vagyis a véráramlás csökkent, míg az önfeledt kacagás ideje alatt kifejezett értágulás jelent meg. Miller professzor részletesen elemezte a 30-50 százalékos érátmérő-változás magyarázatát: a vidámság az agyi endorfin kiválasztást fokozza, ez pedig a verőerek belső felszínének sejtjeit ingerli arra, hogy több nitrogén-monoxidot válasszanak ki, ami a legerélyesebb értágító.

Hans Joachim Trappe német szívgyógyász – és neves orgonista –, előadásában több ábrával idézte az olasz Luciano Bernardi kutatásait, aki bemutatta, hogy a harmonikus, lassú zene hatására a légzésszám és a vérnyomás csökken, valamint az ütem és a hangerő mérséklődése is hasonló változásokat idéz elő. Trappe vizsgálatai különösen Bach zenéjének kedvező hatását igazolta.

Részletes tanulmánnyal igazolták az ellenkezőjét is: a heavy metal a műfajban szokványos hangerővel agresszivitást és gyorsuló szívműködést okoz, és hallgatásakor többször kimutattak szívritmus-zavarokat is.