Több, mint száz éve keletkeztek az első leírások, melyek a hosszantartó fáradtságból, memóriazavarokból, fejfájásból, kognitív zavarokból, emésztési és alvási problémákból álló betegséget taglalják. A korábban neuraszténia névvel illetett tünetcsoport a 20. században a krónikus fáradtság szindróma (európai orvosok körében mialgiás encefalopátia, azaz izomfájdalmakkal járó agyi betegség) elnevezést kapta.

Az elnevezés csak a leggyakoribb tünetre fókuszál, pedig a betegség jóval összetettebb. Az érintettek gyakorta mutatják nyugtalanság és depresszió jeleit, és emiatt számukra a munkahelyi beilleszkedés sem egyszerű feladat.

A betegség biológia hátterét idáig homály fedte. Azonban ahhoz, hogy diagnosztizálni és kezelni lehessen, meg kellene érteni a kórfolyamat kialakulását, amire több próbálkozás történt. A tudósok felvetették az immunrendszer szerepét, mely valamilyen mérgező anyag, vírus- vagy baktériumfertőzés hatására jönne létre. Egyes elméletek szerint az immunrendszer túlzott aktivitásáért felelős lehet az Epstein-Barr vírus, a citomegalovírus, vagy a humán herpesz vírus 6-os típusa (HHV-6), azonban meggyőző bizonyítékokat nem sikerült találni. Mások arra gondoltak, hogy a kóros állapothoz több tényező együttes fennállása vezet.

A legnagyobb vihart kavart megállapítás az volt, miszerint a szindróma létrejöttét az XMRV nevű vírus okozza, mely ugyanabba a csoportba tartozik, mint az AIDS létrejöttéért felelős HIV. Még mielőtt az elmélet valóban megerősítést nyert volna, egyese betegek az AIDS-ben alkalmazott szereket kezdték szedni a gyógyulás reményében.

Jay A. Levy professzor, a San Franciscó-i Kalifornia Egyetem kutatója és munkatársai nem találtak összefüggést az XMRV jelenléte és a krónikus fáradtság szindróma között – ahogyan tíz másik tanulmány sem. A vizsgálatok a betegségben szenvedők véréből próbálták meg kimutatni a vírust, azonban mivel a kórokozó nehezen él túl a vérben, nem túl valószínű, hogy az egész szervezetet érintő fertőzés forrása lehet. Felmerül annak lehetősége, hogy a korábban pozitív eredményeket bemutató tanulmány során a vizsgált minták szennyeződtek a vírussal.

Mindazonáltal a probléma továbbra is fennáll, és amíg a kórfolyamat rejtve marad, addig nem igazán lehet diagnosztizálni, kezelni, illetve megelőzni sem.