A kölni és bécsi szakemberei vizsgálatukban a kísérleti alanyok egy részének azt mondták, hogy „nehéz” kísérleti zenéket fognak hallani, a többieknek pedig azt, hogy szörnyű zajokat. A táblán végighúzott körmök hangja vitte a prímet az olyan hangok előtt, mint a villával megkaparászott tányér vagy a nyikorgó hungarocell.

A kutatók Michael Oehler vezetésével kimutatták, hogy azok, akiknek elárulták, hogy karmolást fognak hallani, jobban elborzadtak a hangtól, mint azok, akik nem tudták. Ez a pszichológiai hatás azonban nem magyarázta azt, milyen szörnyűnek halljuk ezt a hangot. Még azok az alanyok is mérhető undor reakciót produkáltak, akiknek azt mondták, hogy zenét fognak hallani.

A kutatók a pulzusszámot, a vérnyomást és a bőr vezetőképességét mérték annak meghatározáshoz, mely hang a legrosszabb. Kiderült, hogy fizikai reakció mutatható ki az olyan kellemetlen hangokra, mint a táblán végighúzott köröm, és a legrosszabbnak mutatkozó hangok a 2000 és 4000 Hz közötti frekvenciatartományba esnek. A kellemetlenséget valószínűleg az okozza, hogy az emberi fülcsatorna alakja felhangosít minden olyan hangot, ami az emberi beszédhez hasonlít, tehát ugyanabba a frekvenciatartományba esik – és ezek közé tartozik a táblán kaparó körmök hangja is.